Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)

Bevezetés

AZ ŰRISZÉKI JEGYZÖKÖNYVEK TÖRTÉNETI FORRÁSÉRTÉKE 15 jobbágyellenállás és a növekvő királyi hatalom által kétfelől szorított nemesi jogrend hátrálni kényszerül. Az 1729. évi 41. tc. bizonyos esetekben (polgári ügyekben) visszaadja az úriszéktől a megyéhez való fellebbezés lehetőségét. Az 1764/1765. évi 29. tc. ezt az úriszék s a megye viszonylatában tovább terjeszti ki. Királyi rendelkezések az úrbéri ügyek fellebbvitelét teszik lehetővé, s az 1786. évi Novus Ordo, majd az 1791. évi 43. tc. értelmében, bár még mindig bizonyos korlátokkal, a paraszt büntető perei is fellebbezhetőkké válnak (az utóbbi tc. alapján a halálos ítélettel zárult ügyek a legfelsőbb bíróságig, a hétszemélyes tábláig felmehetnek). Mint a levéltári anyag mutatja, e jogszabályok hatályba lépnek, az úriszéki perek áramlása a felső fórumok elé ténylegesen megindul. A következő évtizedekben a feudális rendszer bomlása a földesúri bíráskodás egészét rendíti meg — e korszak tárgyunk szempontjából való feldolgozása még szintén el végzetlen feladat — s az 1848-as törvények, az új polgári rend jogszabályai az úriszók intézményét kiküszöbölik a magyar jogszolgáltatás szervezetéből. A jogi felépítmény alakulása az alapban végbement változásokat itt is visszatükrözi. Az úriszék történetével kapcsolatos kérdések fenti áttekintése a tárgyra vonatkozó kutatások rendszeresebbé tételéhez kívánt hozzájárulni. A felszabadulás óta a parasztság múltjának részletes feldolgozása indult meg, a földesúri jogszolgáltatással egyre többen foglalkoznak. Hasznos volna, ha a kutatók figyelme elsősorban a megjelölt hiányok kitöltésére irányulna, melyek a tárgy egészének egységes képbe foglalását ma még nem teszik lehetővé. * * * Az előadottakkal kiadványunkat az úriszék történetének problematikájába beállítva, a továbbiakban magát a közölt peranyagot, az úriszéki jegyzőkönyveket mint történeti forrásokat kívánjuk bemutatni. E jegyzőkönyvek, a bírósági iratok természetének megfelelően, az élet sokszínű képét páratlan közvetlenséggel tárják az olvasó elé. Szövegeik, természetesen, nemcsak az úriszék mint jogintézmény vagy általában a feudális jogi felépítmény kutatói számára nyújtanak értékes forrásanyagot, de a változatos tárgyú iratokból, melyek háttérként a mozgalmas kor eseménytörténetét is érzékeltetik,

34 a nagybirtok gazdasági-társadalmi viszonyainak a részletekig terjedő éles rajza bontakozik ki, sőt szövegeinkből a termelőerők egykorú állapotára nézve is igen sok adat meríthető. Az ország különböző vidékein otthonos művelési ágak, gabonafajták, egykorú kerti vetemények, fűszerek, szőlő- és gyümölcsöstelepítés, a különféle gazdasági munkák s időbeosztásuk az év folyamán, a művelés intenzitására mutató irtás és talajjavítás vagy ellenkezőleg az elpusztásodás, a lakosság gyarapodása vagy az elnéptelenedés, a jobbágyság anyagi helyzete, igaerőviszonyai stb. mind olyan tárgyak, melyekre nézve a jegyzőkönyvek felvilágosításokkal szolgálnak.

35 Hogy ezek, a falu szervezetére, életére, szoká34 A perek tárgya nem egyszer kapcsolatos az egykorú eseményekkel és politikai viszonyokkal: a török elleni harcokkal, a török hódoltsággal, az erdélyi fejedelmek magyarországi hadjárataival, háború utáni amnesztiával, népi kuruc mozgalmakkal, vallási küzdelmekkel stb. L. pl. a 126., 205., 212., 325., 326., 334., 340., 366., 378., 398., 467., 474.. 487., 494., 541., 571., 576. stb. sz. pereket. 35 L. pl. az 5., 10., 17., 72., 78/9., 123., 138., 141., 146., 147., 151., 184., 187., 242., 255., 268., 296., 299., 302., 315., 373., 407., 416., 426., 433., 435., 437., 445., 462., 471., 475., 485., 486. stb. sz. pereket. E számok azonban csak kiragadott példák, a tárgyra vonatkozó szövegek — a közölt perek többsége — itt fel nem sorolhatók.