Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)
Bevezetés
A FELLEBBEZÉS KÉRDÉSE,'KUTATÁSAINK EREDMÉNYE 13 nem dönthetik, szükségesnek látszik ehhez — az úriszék történetének talán leghomályosabb pontjához — még a következőket hozzáfűzni. Véleményünk szerint e kérdést, melyre nézve az adatok hiánya a kutatásokat eddig feltevésekre utalta, megnyugató módon csak korban visszafelé, a feudalizmus utolsó szakaszából kiindulva lehetne megoldani, amikor a levéltári anyag bősége már biztos támpontokat nyújt. A kir. curiához 1791—1848. között felterjesztett több mint 22 000 büntető per adatai alapján 27 az ekkor pallosjoggal bírt családok, illetőleg uradalmak jegyzéke összeállítható ; ezt a családi levéltárak ez időben már nagyszámú úriszéki irataival egybevetve, kétségtelenül kitűnik : voltak-e olyan úriszékek, melyek nem vérhatalmú urak birtokain működtek, s ha igen, a vagyonnak, hatalomnak, társadalmi befolyásnak mi volt az az alsó határa, ameddig a nemesség az ítélkezés jogát ezen a fokon, illetőleg ebben a szervezett formában is — úriszéket tartva — gyakorolta ? Az így nyert adatok birtokában a kérdés a korábbi időre nézve is véglegesen tisztázható lesz. Könnyebb a helyzet az úriszék összetétele, az elnöklés, a megyei képviselet, a földesúrnak és tisztjeinek az ítélkezésben való részvétele stb. tekintetében, amikről, a korábbi irodalomban található bizonytalan általánosságok után, Eckhart munkája értékes felvilágosításokat, jó összefoglalást ad. 28 E szempontokat fentebb már érintettük, s reájuk az úriszék perjogával kapcsolatban később még visszatérünk. Itt csupán arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a mondottakra nézve kiadványunk a további részletkutatásokhoz nagytömegű adatot szolgáltat, a felhasznált perjegyzőkönyvek alapján ugyanis az úriszék bíráit jegyzetben mindig feltüntetjük. Az ítélkezésben résztvevők sorozatának vidékek szerinti és időbeli különbségei nemcsak a XVI—XVII. századi viszonyok,.hanem az úriszók korábbi és későbbi története szempontjából is felhasználható jellegzetességek. Végül még egy tárggyal kell foglalkoznunk, mely az intézmény történetének immanens szempontjain messze túl mutat, s a jobbágyság egykorú helyzetével, annak változásaival a legszorosabb kapcsolatban áll : ez az úriszéki ítéletek fellebbezhetősógónek kérdése. Volt-e mód arra, hogy a jobbágy polgári, úrbéri és büntető ügyei a földesúri hatóság hatalmi köréből kilépve magasabb bíróságok ítélkezése alá kerüljenek, s hogy alakult ez az évszázadok során? A kérdésre egyes kutatók pozitív, mások negatív választ adnak, s a közbeeső láncszemek hiánya, illetőleg az adatok időbeli értékének tisztázatlansága miatt a tárgy eddig nem volt áttekinthető. Kiadványunk munkálatai során a kérdést sikerült az egész feudális korszakra nézve feltárni. A Mohács előtti korszakban Hajnik és Gábor szerint az úriszéktől az ügyek a vármegyéhez voltak fellebbezhetők. Megállapításukat a XIV. századra vonatkozó tanulmányában Székely is elfogadja. Ezzel egybehangzó a Hármaskönyv (1514. évi) adata, mely a jobbágyok — úgy látszik, polgári — pereinek az úriszék ítélete után a megyei ispán és szolgabírák, sőt a kir. curia elé viteléről szól. 29 A fellebbezést emberölési ügyekben (a fórum megjelölése nélkül, tehát az úriszéket sem zárva ki) az 1563. évi 41. tc. is megengedi. Ezzel szemben a XVI. század végéről s a XVII. századból fennmaradt, sok ezer pert tartalmazó úriszéki jegyzőkönyvekben egyetlen olyan bejegyzést sem találtunk, mely 27 O. Lt. Curiai lt., Extractus processuum criminalium. 28 Eckhart i. m. 25—30. 1. 29 Hajnik i. m. 81., 99. 1. ; Gábor i. m. 37., 157. 1. ; Székely i. m. 312. 1. ; Hármaskönyv III. r . 25. c. 4—6. §, 26. c. 5. §, 35. c.
