Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)
Bevezetés
a földesúri hatáskör nem terjed ki a súlyosabb bűncselekményekre, azok a királyi bírák ítélkezése alá tartoznak. A tényleges, teljes büntető hatalmat a földesurak a XIII. században elterjedt immunitás-joggal, illetőleg a XIV. század közepe táján feltűnő pallosjoggal szerzik meg. A pallosjog birtokába jutott úr nemcsak saját népei, hanem a birtokain tetten ért, illetőleg ott elfogott, bűnösnek talált egyének felett is ítélkezési jogot nyer. Az eredetileg az úr népeire korlátozódó, lényegében személyi jog így bizonyos terület feletti uralommá alakul át. A pallos jogú földesurak ,,szabad ispánná" (liberi comites) válnak a maguk területén, itt tehát minden polgári és büntető per s a jobbágykizsákmányolás fokozódásával egyre nagyobb jelentőséghez jutó úrbéri ügy a földesúr hatáskörébe tartozik, aki ezen kívül korlátlan fegyelmezési jogkörrel is bír „alattvalói" felett. A halálos ítélet kiszabásáig terjedő büntető juriszdikciónak nem jelentéktelen velejárója a kínzás joga (facultas tormentandi), amit a pallosjogot adományozó oklevelek a földesúr által birtokain felállítható kivégző eszközök — akasztófa, karó, kerék — vagy a bűnösökkel szemben alkalmazható eljárások — lefejezés, felnégyelés, csonkítás stb. — felsorolásával kapcsolatban említenek. 17 Az elmondottak: a földesúri bíráskodás kezdetei, majd teljes kialakulása tekintetében — bizonyos részletkérdésekben mutatkozó véleménykülönbségekre 18 itt rá nem térve — egységes kép bontakozott ki. Lényeges eltérés látszik azonban a pallosjog elnyerésének módját illetően. A régebbi irodalom utalásai szerint a pallosjogot csak a királytól kapott privilégiummal lehetett megszerezni, Szoika felfogása is ebbe az irányba hajlik. Szabó István, Sinkovics és Meznerics megállapításai szerint azonban a nagybirtokosok privilégium nélkül is gyakorolták a pallosjogot uradalmaik területén. 19 Kétségtelen, hogy a XIV. századtól kezdve nagyszámú oklevél szól a ius gladii adományozásáról, a társadalmi fejlődés vonala viszont a XV. században s a XVI. század első felében arra mutat, hogy a feudális anarchia korában, a központi hatalom gyengülésével, a birtokaikon korlátlan hatalomhoz jutott oligarcha családok nem szorultak a király adományára ahhoz, hogy jobbágyaik felett a vérhatalmat is magukhoz ragadják. A kérdés még tisztázatlan, ugyanígy a személyi és területi elv alakulása, az egyes családokat megillető s bizonyos uradalmakhoz kötött — a birtokkal az új tulajdonosra átszálló — pallosjoggal kapcsolatos problémák is további kutatásokat igényelnek. E kérdésekre a XV. század s a következő évtizedek társadalmi viszonyainak, a magyar állam szóthullásával 17 A kikezdésben foglaltakra 1. Szoika i. m. 19., 22—23., 29., 62—63. stb. 1. s — általa is idézve — Váczy Péter: Immunitás és jurisdictio. Bécsi Magyar Történeti Intézet évkönyve. I. (1931.) évf. 23—25., 33. 1. ; Pleidell Ambrus: Egyházi és világi immunitás. Uo. IV. (1934.) évf. 43—55. 1.; Székely i. m. 304—312. 1. 18 Timon (j. m. 209. 1.) és Király János (Magyar alkotmány és jogtörténet. Bp. 1908. 411—412. 1.) például, mint Szoika rámutat (i. m. 20. 1.), a földesúr bíráskodási hatalmát a XI. századból származtatja. Szoika szerint viszont (i. m. 19. 1.), bár a földesúri juriszdikció gyökereit ő is ugyanebben a korban, a nagybirtok meghonosodásával összefüggésben keresi, csak ,,a XII. században következik be, hogy a földesúr tényleges igazságszolgáltatási hatalmat nyer népei felett". Hasonló eltérés mutatkozik Pleidell, Váczy és Szoika felfogása között a földesúrnak adott, népeit más bírák ítélkezésétől mentesítő — ezzel őket a földesúri hatalomnak kiszolgáltató — immunitási privilégium kezdeteire nézve (i. m. 43—46. ; 31—40. ; ill. 23. 1.) stb. 19 Szoika i. m. 66. 1. ; Szabó Isivén: Az 1351. évi 18. tc. Szentpétery-emlékkönyv, Bp. 1938. 436—437. 1. ; Sinkovics István: A magyar nagybirtok élete a XV. század elején. Bp. 1933. 17. 1.; Meznerics Iván: A megyei büntető igazságszolgáltatás a XVI—XIX. században. Bp. 1933. (Értekezések Eckhart Ferenc jogtörténeti szemináriumából, 1. sz.) 32. 1.
