Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)
Nomenklatúra
büntetéssel. A kifejezést pereinkben előbbi értelemben, rabság jelentéssel használják. Tenetur (teneri) : tartozik, köteles. Non tenere, se non tenere : nem tartja magát, nem áll meg. Tenuta : földbirtok, határ. Tergiversatio : vonakodás, kertelés, csűrés-csavarás, csalás. Terminus : határnap, a tárgyalás kitűzött időpontja ; törvényszak, ülésszak. Terragium (később census, 1. ott) : a jobbágyok által az úrbéres földek után az úrnak fizetett földadó. A terragium szó földbért, árendát is jelenthet. Terragiumnak nevezik továbbá azt az örökösödési illetéket vagy örökségrészt is, amit egyes uradalmak szokásjoga szerint a jobbágynak végrendeletében a földesúrra hagynia kell, hogy az a végrendelet érvényességét elismerje, s a hagyományost az örökség birtokába lépni engedje. Testamentumos: végrendeleti tanú. Testimonium humánum : tanú. Thomae ap., 1. Tamás napja. Tilt, tilalmaz, eltilt, 1. inhibeal. Tisztító eskü, pnrga (iuramentum purgationis) : a perdöntő eskü egyik fajtája. Ha a vád vagy polgári kereset nem volt kellően bebizonyítva, vagy az ügy egyébként nem látszott tisztázottnak, a bíróság a perbevontnak (vádlottnak vagy alperesnek) megengedhette, hogy védekezését esküvel erősítse meg. Ha a perbevont a javára megítélt esküt letette, ezzel magát a vád vagy kereset alól tisztázta s a továbbiak alól mentesült, „purgalta magát", „megmentette magát". Az ilyen „tisztító" esküt — mint általában a perdöntő esküt — rendesen két hét múlva (15-öd napra) s a bíróság által megszabott számú eskütárssal kellett letenni. Parasztnak pl. főbenjáró ügyében, minthogy teljes vérdíja 40 Ft., esküje pedig 1 Ft-ot „ér" (1. eskü, eskütárs), ha tisztító esküt engedélyeznek neki, „pleno numero iuxta homagium", vagyis negyvenedmagával kell esküdnie. Ezen elvek szerint esküsznek a jobbágyok pereinkben is, az ügy súlyosságához, a gyanú alaposságához, illetőleg az ellenfél bizonyítékainak erejéhez képest egyedül vagy a megfelelő számú eskütárssal. (L. még : fejéhez felel.) Tiszttartó, 1. udvarbíró. Tiszttartó igazsága, 1. igazság. Tized, 1. dézsma, Tized (városrész), 1. tizedes. Tizedbees, tizedpénz (obulus decimális) : szőlők adásvételénél a földesúrnak fizetendő illeték, a vételár tizedrésze. A szőlő forgalmi értékét a hegymesternek kellett megbecsülnie s az ő feladata volt ellenőrizni, hogy a megfelelő tizedbecset az új birtokos a földesúrnak megfizesse. Az utóbbi ellenében az úr a birtokátruházásról a vevő részére' írásos igazolást szokott kiállítani. (L. szőlők adásvétele, vö. jobbágybirtok.) Tizedes (decurio). A nagyobb települések (városok, mezővárosok stb.) közigazgatásilag „utcák"-ra vagy negyedekre s ezek ismét tizedekre tagolódtak. A „tized" tehát a községi szervezet legkisebb egysége. Élén a tizedes áll, ő az elöljáróság végrehajtó szerve a maga körzetében. Elsősorban rendészeti feladatokat lát el, rendőri tevékenységet fejt ki, s minthogy a tizedek bizonyos csekély önkormányzattal bírnak, a tizedesek a tizedükben előforduló kisebb vitás ügyekben igazságot is tehetnek. A lakosság hadrakelése esetén a maguk tizedét vezetve — a hadnagy (1. ott) parancsa alatt — a katonai csapatok tizedeséhez (káplárjához) hasonló altiszti szerepet töltenek be.
