Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)

Nomenklatúra

Simonis et Judae ap., 1. Simon és Juda napja. Simplex negativa, simpliciter negál, 1. negatio simplex. Sit venia verbo : bocsánat a szóért. A XVT—XVIII. századi szövegekben az illetlennek tartott szavak, pl. az akkor annak tartott sertés szó előtt be szokták toldani ezt az udvariassági formulát, többnyire rövidítve : S. V. Sohodalom, sohadalom, 1. suhadalom. Sokadalom : vásár. Sola in persona : maga személyében. Mint jogi kifejezés, annak megjelölésére szolgál, hogy a pereskedő fél ügyvéd nélkül, saját maga adja elő keresetét, illetőleg így védekezik. Másik jelentése, hogy egyedül, társak nélkül tesz (tisztító) esküt. Soltész, soltészság (scultetus, scultetia). Az északi és északkeleti hegyvidék lakatlan őserdeinek gazdasági kihasználásáról a XIV. századtól kezdve a földesurak oly módon gondoskodtak, hogy bizonyos kijelölt területeket a betelepítésükre vállalkozóknak adtak át, akik azután e területeket benépesítették, az erdőt kiirtották, s a földet művelhetővé tették. A távoli, elhagyatott vidékeken létesülő telepek, faluk igazgatása legcélszerűbben úgy volt megoldható, hogy a földesúr azzal a telep szervezőjét bízta meg, aki így a földesúri hatóságnak, az uraság gazdasági érdekeinek helyi képviselője s a többi telepesnek feljebbvalója, a létrehozott falu örökös bírája lett, a telepesek polgári ügyeire, sőt kisebb vétségeire is kiterjedő hatáskörrel. Bírói tisztükből ered e telepítésszervezők „soltész" neve : a német falusi bíró „Schultheiss" nevének megmagyarosodott alakja, minthogy az első soltészok németek voltak, bár később számosan akadtak a szláv népek sorából is. A soltészok a bíróságon kívül telepestársaikkal szemben különböző további kiváltságokban részesültek, pl. a serfőzés, kocsmatartás, malomépítés stb. a földesurak által nekik átengedett kizárólagos jogában. — Ez a kor nem tett különbséget a közmegbizatás és a magánérdeket szolgáló vagyonjogok között, így a soltészság is, a vele járó földekkel és haszonélvezetekkel együtt, öröklődő, de el is adható, elzálogosítható, elcserélhető, sőt elosztható volt. Az elidegenítésre szánt ingatlan tekintetében a rokonság megváltási (elővételi) joga éppen úgy érvényesült, mint a nemesi jogban, amihez különben a soltészsággal kapcsolatos magánjogi gyakorlat egyébként is sok tekintetben hasonló. Viszont a megüresedett soltészföld, éppúgy, mint a jobbágytelek, a földesúrra szállott, és a soltész a jobbágy gyal teljesen egyenlő módon állott a földesúr ítélkezése alatt. Soltészság vesszeje, 1. vessző. Sor, szer. A robot, a hosszúfuvar, a földesúr borának kimérése s más személyi jobbágykötelezettségek (adott esetben a falusi bíróság is) a jobbágyokat a faluban levő házaik sorrendjében terhelte. A falura ugyanis egy-egy napra pl. bizonyos számú robotos, szekeres kiállítását rótták, s ennek a jobbágyok lakóházaik sorrendjében tettek eleget. Akire rákerült a sor, az volt a „soros", ületőleg a „szeres". A „soros", „szeres" ezenkívül, a mentességet élvező szabadossal szembeállítva, általában jobbágyot jelent, aki ti. a szolgáltatásokat a reá eső sorrendben teljesíteni köteles (L. szer.) Spretus (spretum) sigilli, 1. pecsét megvetése. Stal (stare) : áll, megáll, igaz, úgy van. Statuál (statuere, statutio). A szó leggyakoribb értelme : birtokba beiktat. Ez, a birtoknak a hatóság közreműködésével történő átadása, illetőleg az abba való bevezetés, statutio (a nemesi jog pontosabb terminológiája szerint statutio et introductio), az ingatlan átruházásához szükséges formaság. (A statuál szó helyett magyarul a „felad" kifejezést is használják, 1. ott.) — A statuál szó 66 Űriszék