Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)

Nomenklatúra

Minthogy a törvényes előírások a jobbágyköltözést (1. ott) a valóságban csaknem lehetetlenné tették, a jobbágy titkon, engedély („búcsúvétel") nélkül, vagyonát lehetőleg értékesítve távozott. A szökés a jobbágyellenállás gyakori formája. — A földesurak a jog és erőszak fegyverét használták fel a jobbágyok szökésének megakadályozására, illetőleg az elmenekülök visszaszerzésére. A szökött jobbágy minden elérhető vagyona a földesúré lett, ő maga pedig, mint egy eltulajdonított tárgy, vissza volt perelhető. A szökött jobbágyot (aki gyakran nevet változtatott) földesura kerestette is, s ha megtalálta, szabadon elfoghatta, haza hurcoltathatta, s büntethette. A szökött, de visszahozott jobbágyot rendesen börtönbe vetették, ígéretet csikartak ki tőle, hogy többé nem szökik meg, s erre falubeli jobbágytársai kezességével is (1. ott) megkötötték, „megkezesítették". Jobbágytelek (hely, jobbágyhely, jobbágyság, fundus, sessio). A jobbágy által bírt „ülés", telek egyrészt belsőségből : házból, házkörüli udvarból, esetleg kertből, másrészt külsőségből: szántóföldből és rétből, az ún. postfundualis földekből állott. Amennyiben a jobbágyfalunak közös legelője és erdeje volt, ezeket csak a telkes jobbágyok használhatták, a külsőséggel nem bíró zsellérek ebből rendesen ki voltak zárva. Bár a jobbágyföldek a jobbágyhelyek elszakíthatatlan tartozékai, a földesurak a XVI. században kezdik elfoglalni azokat, s a feudalizmus korának további évszázadaiban a nemesi földrablás egyre nagyobb méreteket ölt. A jobbágyhely normális gazdasági mértéke az egész telek (integra sessio), melynek nagysága 15 holdtól 80—100 holdig is terjedhetett. Az egész telkek osztódása azonban már a korábbi középkorban megindult, s a XVI—XVII. században gyakori a féltelek, a „negyedrész jobbágyság", sőt a nyolcad telek. A jobbágytelek osztódása a szegényedésnek, nyomorúságnak, gazdasági pusztulásnak jele. A földesúri kizsákmányolás, az állandó háborúk okozta szenvedések, a zsoldos katonák fosztogatásai s a hatalmas állami adók idézik elő a jobbágy gazdasági erejének csökkenését, siettetik a jobbágytelek elaprózódását. Az elnyomorodó, igásállataitól megfosztott jobbágy ugyanis egyre kisebb föld megművelésével tud megbirkózni, sőt sokszor telkét teljesen feladva, lesüllyed a zsellérek közé. Jobbágy végrendelkezése, 1. végrendelet. Johannis Baptistáé nat., deeoll., 1. János nap, János fő vétele napja. Ju , 1. iu alatt is. Judlium, 1. iudex nobilium. Juhos ember, 1. vlah. Jurassor, 1. iuratus assessor. Kaloda (cippus). Több formája ismeretes : kéz-, láb-, nyak-kaloda, leggyakoribb a láb-kaloda. A kalodába záratás nem annyira kínos, mint — a pellengérre állításhoz hasonlóan —• megszégyenítő büntetés volt, melyet civakodásért, kihágásért, erőszakoskodásért, de leginkább a felsőséggel szemben tanúsított engedetlenségért alkalmaztak. A kaloda faluhelyen a bíró háza előtt állott, aki, mint fegyelmező eszközt, a jobbágyokkal szemben megítélése szerint használhatta. A XVII. századi vármegyei rendelkezések minden helységnek kötelezően előírják, hogy kalodája legyen. Kántor, kántortörvény. A Batthyány család nagykiterjedésű — kerületekre, sáfárságokra tagolódó — szalónaki és németújvári uradalmaiban a földesúri bíráskodásnak két fokozata alakult ki: az egy vagy több kerület részére, vármegyei kiküldöttek jelenléte nélkül tartott (alsóbbfokú) „kántor" vagy