Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)
Nomenklatúra
„kántortörvény" s ennek fellebbezési fóruma, az egész uradalom részére tartott földesúri ítélőszék. Az utóbbinak a XVII. század közepéig ismét két formája figyelhető meg : egy, szintén vármegyei hites személyek nélkül eljáró, szűkebb hatáskörű (az 1650-es években eltűnt) ítélkezési forma s a vele előbb párhuzamos, majd helyét is elfoglaló, mindig vármegyei tagok részvételével ülésező szabályszerű úriszék. Mindkét típust — az itt is előforduló „úr széke", „úr törvénye" kifejezések mellett — rendesen szintén kántornak, kántortörvénynek nevezték. — E szavak a „törvény" szóhoz (1. ott) hasonlóan, mind az említett bíróságokat, mind azok ítéletét, végzését, üléseit, ülésszakát jelentették, sőt a kántor kifejezés a legutóbbi — törvényszak — értelemben más uradalmak úriszékeinek terminológiájában is megtalálható. A kántor szó jelentésének ilyen irányú kiterjedése azzal függ össze, hogy az úriszékeket szabályszerűit évente négyszer, és pedig a Batthyány-uradalmakban mindig a negyedéves, ún. „kántorböjtök" alkalmából tartották. (A „kántor" itt a latin quatuor szó megmagyarosodott alakja.) Kapitány : várkapitány (várparancsnok); mint csapattiszt, lovassági százados (a gyalogszázadost rendesen vajdának mondják); városkapitány. A városkapitányi tisztség a XVI. század óta állandósul a nagyobb városokban : ő a városi rendészet, ezen belül a rendőrségi ügykör vezetője, a város fegyveres erejének parancsnoka, a tanács rendelkezéseinek végrehajtója. Rendőrbírósági, kihágási stb. ügyekben a kapitányi széken ítélkezik is (a súlyosabb ügyeket a városi törvényszékhez teszi át). Alárendeltjei a hadnagyok, tizedesek (1. ott) s a város katonái (1. darabont). Karácsonyfa : a sokféle jobbágyszolgáltatás egyike, a földesúr számára a karácsonyi ünnepek alkalmából vágandó és befuvarozandó tűzifa. Karóbahúzás (felkarózás, nyársbavonás, palo imponere stb.) : korszakunk büntetőjogi gyakorlatában rablók, rablógyilkos útonállók rendszerinti büntetése, amit azonban egyéb, súlyosnak minősített esetekben s a hadi jogban is gyakran alkalmaztak. A feudáliskori, általánosan elterjedt kivégzés-módok között a karóbahúzás volt az egyik legkegyetlenebb. Minthogy az elítélt kínjait aszerint, hogy testén a karót hogyan vezették keresztül, arra mily módon tűzték fel, az eljáró hatóság tetszése szerint s igen hosszúra lehetett nyújtani, a karóbahúzás a megtorláson kívül az elrettentés célját is szolgálta. Kasznár (frumentarius) : a földesúri gabonatermés felügyelője, ő vezeti a számadást a majorságokból, a jobbágyszolgáltatásokból, vagy bármi más módon befolyt gabonáról, ő intézi az eladásokat, gyakran a szállítmányok piacra kísérése is feladatkörébe tartozik. (A kasznár szó jelentése később a tiszttartó szóéval azonosult.) Katalin nap (festum s. Catharinae virginis) : november 25. Kedvét keresi, kedvét találja, pl. a földesúrnak, tiszttartónak : megengeszteli ajándékkal, pénzzel, több robotmunka vállalásával. Az úriszéki ítélet gyakran kényszeríti arra az elmarasztalt jobbágyot, hogy „az úrnak őnagyságának kedvét keresse". Kenderfcldolgozás. A földesúri kizsákmányolás fokozódását igen szemléltető módon juttatja kifejezésre a kender feldolgozásának mint kötelező munkának a XVII. században a jobbágyasszonyokra áthárítása. A földesúr most már nem elégszik meg azzal, hogy jobbágya mind többet robotol, mind több szolgáltatással tartozik, hanem jobbágya családtagjait is robotolásra kényszeríti: a kender áztatását, tilolását, fonását a jobbágyasszonyok ingyen munkájával végezteti az úr.
