Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)

Nomenklatúra

ként jobbágy telkeket, jobbágyokat adományozott. Az utóbbiak feletti ítélkezés jogát azonban magának, illetőleg úriszékének tartotta fenn, vagyis a jobbágyokat — élő vagyontárgyakat — csak gazdasági kihasználásra engedte át. (Az úriszéki perekben az elmondottakra több adat található.) Jobbágyköltözés (migratio). A jobbágyok költözési jogát a nemesség 1514-ben eltörölte, s a parasztot „teljes és örökös" jobbágyságra vetette, örökre röghöz kötötte. Az 1547. évi országgyűlés (26. tc.) visszaadta a költözés jogát, ezt azonban a kérdést szabályozó 1556. évi 27—30. tc.-k különböző feltételekhez és formaságokhoz kötötték. Az átköltözni kívánó jobbágy leendő földesurának megkeresésére a jobbágy lakóhelye szerint illetékes megyei szolgabírónak ki kellett a helyszínre szállania, előtte a jobbágy lefizette a censust (1. ott) és kérte elbocsátását. Ezután 15 napi gondolkodási időt adtak a jobbágynak, ami alatt földesurának bőséges alkalma nyílt, hogy szándékától elriassza. Majd, ha mégis távozni kívánt, meg kellett adnia urával szemben fennálló további tartozásait, ki kellett fizetnie az állam és a vármegye által kivetett köztartozásokat (hadiadót stb.). Ha utódot tudott állítani, ennek eladhatta házát, máskülönben az a földesúrra szállott. Irtványát és szőlejét megtarthatta, de ezek után a szolgáltatásokat tovább is teljesítenie kellett. — E törvényes rendelkezéseken kívül a megyék további feltételekhez kötötték a költözés engedélyezését, úgyhogy ezek alapján a jobbágy a szabad költözés jogával a gyakorlatban nem élhetett, tényelegesen továbbra is röghöz kötött maradt, s életkörülményein rendszerint csak szökés vagy katonának állás útján volt módja változtatni. Jobbágyörökösödés. A jobbágyok öröklési joga eltér a nemesekétől. Itt a leányok a fiúkkal egyenlően osztozkodnak, s a házastársak között a közszerzemény elve érvényesül. A jobbágy helyzetét az uralkodó osztállyal szemben —• tárgyunk szempontjából —a jobbágy örökösödésnek magszakadás esetén érvényesülő szabályai mutatják. Ezek szerűit az utód nélkül elhalt jobbágy ingóságairól végrendelkezhetik ugyan, ingatlanáról azonban csak akkor, ha azokat sajátmaga munkájával szerezte, s azok felerészben ilyenkor is a földesúrra haramiának. Ősi ingatlanairól egyáltalában nem végrendelkezhetik, ezek magszákadáskor mindenképpen a földesúrra szállnak. Ha pedig az utód nélkül elhalt jobbágy valami okból elmulasztott végrendeletet tenni, mindene; szerzett vagyona is a földesúré lett, rokonai nem részesedtek az örökségben. A jobbágyörökösödésnek a Hármaskönyvben (III. r. 29—30. c.) szabályozott fenti rendszerét a nemesi önkény igyekszik még jobban megszorítani, s a földesurak, jogszokás címén, a jobbágy ingóságaiból is részt követelnek maguknak. (L. helyi szokás.) Jobbágyörökség : a kifejezés, szószerinti jelentésén kívül, ingatlan értelemben is előfordul, pereinkben tehát mindazt jelentheti, amit a jobbágy bír, vagyis házát, telkét, annak összes postfunduális tartozékaival együtt. (L. jobbágytelek.) Jobbágyság, 1. jobbágytelek. Jobbágyszolgáltatások, 1. census, nona, dézsma, robot, hosszúfuvar, ajándék, kenderművelés. E mindenfelé elterjedt jobbágyszolgáltatásokon kívül vidékenként különféle egyéb szolgáltatásokat is megköveteltek, ilyenek pl. a földesúr leveleinek kézbesítése, soros hajduszolgálat, a foglyok kísérése stb. Jobbágyszökés. Az egyre fokozódó földesúri kizsákmányolás arra kényszerítette a jobbágyot, hogy városba, végvárba, esetleg más földesúr birtokára költözzék.