Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)

Nomenklatúra

Büntetőjogi elévülés tekintetében a Magyarországon is alkalmazásba került (eredetüeg Alsó-Ausztria részére kiadott) Praxis Criminalis irányelvei terjedtek el. Pereinkben az elévülés magánjogi vonatkozásban szerepel, s ideje az ügy természete, illetőleg a helyi szokás szerint igen különböző, jobbágyok esetében is több év szokott lenni. „Idő telt benne" : időmúlás (elévülés) következett be. Igazall: igazságosnak tart, elfogad (pl. ítéletet, megállapodást). „Nem igazallia" : nem fogadja el, fellebbez ellene. Igazság : igény, járandóság, illeték, szabály, előírás, jog stb. Földesúr igazsága : mindaz, ami a feudális kizsákmányolás korában neki jár, jövedelem, rész a jobbágy hagyatékából, terméséből, szolgáltatások, illeték, de főleg a paraszttól különféle címeken behajtott s a földesurat illető bírság. Udvarbíró, tiszttartó, sáfár stb. igazsága : a bírság kiszabásánál részükre megítélt bírságpótlék, vagyis a nevezettek részesedése a földesúr jövedelmét gyarapító pénzbüntetésekből. Hegymester igazsága : a szőlők tulajdonának átruházása alkalmával a földesúr részére fizetendő illeték mellett a hegymesternek kijáró külön ületék. Céh igazsága : céhszabályzat, a céh előírásai. (L. még hegy igazsága.) Ihos ember : juhos ember, 1. vlah. Immunitás : mentesség, 1. szabados. Impendal (impenderé) : impensiot gyakorol (1. impensio). Impensio (impensio iuris) : általános értelemben jogszolgáltatást jelent, de főleg a földesúri jogszolgáltatás értendő alatta. A vér hatalmú (pallosjogú) földesúr a maga területén köteles volt igazságot szolgáltatni, a gonosztevőket elfogatni és megbüntetni, a szolgái, jobbágyai által mások rovására elkövetett cselekményekért felettük ítélkezni. Ha ezt elmulasztotta, a sértett fél a vármegye útján szoríthatta reá. Ez, az idegen panaszra az alattvalókkal szemben gyakorlandó földesúri jogszolgáltatás az impensio szó legszűkebb értelme. Impendens, dominus impendens, impensor: a jobbágy felett jogszolgáltatást gyakorló, úriszéket tartó földesúr. Impcrialis, 1. tallér. Impctitio, 1. actio. Impetral (impetrare) : szerez. Impetrans : birtokszerző, birtokadományban részesülő, adomány os. Incattus (incatta), incamattus (incamatta) stb., variánsait 1. a rövidítések jegyzékében, jelentését 1. itt: in causam attractus. In causam attractus, nő esetében in causam attracta (szokott rövidítéseik : /, inctus, incta, incattus, incatta, incamattus, incamatta, pars incattea stb., többeszámban II): perbevont, perbefogott, vagyis alperes, illetőleg vádlott. A polgári és büntető perben szereplő felek elnevezése között ekkor még nincs különbség. (Vö. actor.) Ineonstitutus procurator : „fogadatlan prókátor", olyan ügyvéd, akinek az általa képviselt személytől a törvényes előírásoknak megfelelő felhatalmazása nincs. In contumaciam, 1. contumax. Inctus (incta), 1. in causam attractus. Incurral (incurrere): beleesik, elér. Pl. „poenábaincurral": bűnbeesik, „poenaincurralja" : büntetés érje. Indebita : alap nélküli panasz, hamis vád, jogtalan kereset, ok nélküli perbefogás, illetőleg ezek büntetése, ily címen kiszabott bírság. Néha egyéb jogtalan cselekedet (pl. tüalom megszegése) miatt kirótt bírság értelemben is előfordul. In exemplum aliorum : példaként, mások okulására, elrettentő példaként.