Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)

Nomenklatúra

Fassio, iassio perennalis, 1. fel vall, örök vallás. Fateal (fateri, fassio, fassional) : vall, beismer, tanúvallomást tesz, ingatlant elidegenít. (L. confessio, felvall, örökvallás.) Fatens : tanú, 1. fateal. Fejéhez ielel: halálos vádat emel, halálos ítéletet kér (pl. ügyész), halálos vádat olvas a fejére, fejére esküszik. Ez utóbbi elég sűrűn alkalmazott bizonyításmód. A bíróság ilyenkor a per eldöntésére a szokott „tisztító" eskü (1. ott) helyett az ellenfél fejére teendő esküt rendel el (iuramentum ad caput). Ezt többnyire a felperes, illetőleg vádló javára ítélik meg, de előfordul megfordítva is, a perbefogottnak odaítélve. A felperes (vádló) gyakran nem egyedül, hanem társakkal esküszik. A perbevont maga is kérheti, hogy vádlója esküdjék a fejére. Ennek szokott formasága, hogy süvegét a bíróság asztalára teszi, e szavakkal: „Leteszem fejemet az tisztes törvény előtt", a felpereshez pedig a „Rakd reám" felszólítást intézi. A perjegyzőkönyvben a fejre tett eskü felajánlását sokszor csak az „ad caput" vagy „negat et ad caput" formulával örökítik meg. Az eskü elől, amelyet szó szerint, az ellenfél fejére tett kézzel kell elmondani, a másik fél nem egyszer visszaretten, s a felkínált eskü elől kitér. — A földesúri hatóság által indított perekben fejre tett eskünek nincs helye, „ezzel a magistratus nem tartozik". (Vö. még eskü, eskütárs.) Fejéhez feleltet : főbenjáró perbe von. Fején marad : fejváltság (1. ott) büntetésén marasztaltatik el. Fejére esküszik, 1. fejéhez felel. Fejét leteszi, fejét submittalja, fejét a törvény előtt leteszi stb.: felajánlja, hogy az ellenfél esküdjék a fejére. (L. fejéhez felel.) Fej váltság (főváltság, emenda capitis). A koraközépkori magyar jog súlyos esetekben is lehetővé tette a felek közötti anyagi egyezkedést, így olyan ügyekben is, amikor a bíróság az egyik fél panaszára a másik ellen fej vesztési ítéletet hozott. A fejvesztésre szóló ítéletet különben a pernyertes fél bizonyos esetekben amúgy sem érvényesíthette. így kialakult az a szokás, hogy a bíróság az elmarasztalt vádlottat nem fej vesztésre, hanem már egyenesen fejének megváltására ítélte. A fej váltság szabályszerű büntetése teljes jószágvesztés volt : először — lehetőleg az ingóságokból — az elítélt „fejének váltságát, vagyis vérdíját" kellett a sértett részére kikülöníteni, s azután a többi javakon osztozott a bíró a sértettel (felperessel). Ily módon a fej váltság büntetése összeolvadt a hasonló eredetű vérdíjjal (1. ott). A fejváltság jelentése tehát nem következetes, úgy látszik, mindkét értelmezésben előfordul. Amennyiben csupán vérdíjat jelent (a homagium szó szintén mindkettőt jelentheti), úgy parasztok esetében 40 Ft. bírság értendő alatta, ami, tekintettel a jobbágyvagyon nagyságára, sok esetben egyébként is teljes vagyonvesztésnek felelt meg. Fejváltság (harádzs) : a török által kivetett adók egyik fajtája, a hódoltsági terület keresztyén lakosságától, minden munkaképes férfitól évenként szedett fejadó. Felad : kézbead, átad, elad, ingatlant az előírt formaságok szerint (felvallással) átruház, birtokba beiktat. A szó ez utóbbi jelentése a statutio szóéval azonos. (L. felvall, statuál.) Féldíj : fél vérdíj ; összegben megegyezik az élődíjjal, aminek nevezni is szokták. (L. vérdíj.) Felel, felelet. Szóbeli eljárásnál, amilyen az úriszéki is, a felperes (vádló) s az alperes (vádlott) vagy képviselője „felel" egymásnak, „felesel" egymással. Innen már a felperes első felszólalására, vagyis keresetének, panaszának előadására (sőt néha a tanú vallomására) is használják a „felel", „felelet" kifejezést. „Meg-