Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)

Nomenklatúra

Befelel: bepanaszol, beperesít. (Vö. felel.) Beneficia regalía, 1. királyi haszonvételek. Bertalan nap (festum s. Bartholomaei apostoli) ; augusztus 24. Bika-pénz : a házasságban nem élő nővel szeretkező nőtlen emberre (legényre) kivetett bírság elnevezése. (A nőt ilyen esetben megkorbácsolásra, kiseprűzésre szokták ítélni. A házasságtörésért törvény szerint halálbüntetés járt.) Bíró. A falu vagy város (pereinkben az utóbbi alatt mezőváros értendő) bírája a helység életének irányítója, egyszersmind a földesúr és a közhatalom végrehajtó szerve. Ahol a helységnek több földesura volt, ott vagy mindegyik falurésznek volt külön bírája, vagy pedig felváltva viselték az egyes földesurak birtokrészeiben lakó jobbágyok a bírói tisztet. Egyes mezővárosok élén főbíró állott, akinek az ügyek intézésében több bíró, illetőleg „esküdt bíró" (esküdt, 1. ott) volt segítségére. A bíró felügyelt, hogy a jobbágyok kötelezettségeiket meghatározott sorrendben, pontosan teljesítsék, segédkezett a beszállásolásnál, a kamarai adószedőknek (dicatoroknak) az adókivetésnél stb. Részt vett a rablók, szegénylegények üldözésében, s az elfogottakat a megyei vagy földesúri hatóságnak beszolgáltatta. Kisebb jelentőségű ügyekben s a lakosság egymásközötti apróbb pereiben — a falu, illetőleg a város „színén" — ő bíráskodott. (Hatásköre a XVI—XVH. században vidékenként igen különböző, de lényegesen nagyobb, mint a további két évszázadban.) ő volt felelős továbbá mind a faluközösség, mind a földesúr felé a jobbágyszökések megakadályozásáért, a nép „csendességben" maradásáért. A bírótól tehát megkövetelték, hogy saját osztályával szembeforduljon, s a kizsákmányoló földesúr és az államhatalom érdekeit szolgálja. Ebből következett, hogy a földesúr olyan bírót akart a jobbágjrközség élén látni, aki feltétlen kiszolgálója. Ezért korszakunkban a bíróválasztás régi rendje sokhelyütt elhomályosul, s a földesúr nevezi ki a falu által jelöltek közül a neki legmegfelelőbbet. Habár a bíró adó- és tizedmentességet élvezett—ezért „szabados"-nak (libertinus) is nevezték—a beszállásolás súlyos terhétől is ment volt, s részesült a falu, illetőleg a város színén kivetett bírságpénzekből, a jobbágyok, érthetően, nem szívesen vállalták a bíróságot; a hatóságok gyakran súlyos büntetéseket szabtak ki a bírói tiszttől vonakodókra. Ezért a XVII. században a bíróság is sokhelyütt ,,szer"-ben (sorban) szállt jobbágyról-jobbágyra, s a tisztséget sem kellett mindenütt egy teljes évig ellátnia ugyanazon személynek. Nem ritka a szegény „zsellérbíró" sem, akiben engedelmesebb szolgáját látta az úr, mint a telkes jobbágyban. Bíró asztala költsége. Hy címen a felekre az ítéletben olykor külön illetéket szabnak ki: ebből vendégeli meg a bíró az ülés után az ítélkezésben részt vett személyeket. Birodalmi tallér, 1. tallér. Bírság (birsagium, muleta) : pereinkben az uralkodó osztály által nagy leleményességgel kitalált, legkülönfélébb címeken szedett pénzbüntetés. A feudális-kori bíróságok rendes gyakorlata szerint a kiszabott bírságnak, még akkor is, ha magánfél panaszára, egyúttal fájdalomdíj vagy kártérítés gyanánt rótták ki, a sértett fél csak egy töredékét kapta, az összeg nagyobb része a bíráké, az úriszéki eljárásban a földesúré lett. A leggyakrabban előforduló, ekkor delictum privatum-nak tekintett vétségek büntetéseként többnyire meghatározott összegű bírságot róttak ki. Ezek alapján az uradalmak jövedelmeinek kimutatásában szerepelni szokott az az — igen tekintélyes — összeg, amit a bírságpénzek a földesúrnak évi átlagban jövedelmeztek. Bírság megvetése : birságos parancsolat megvetése. (L. birságos parancsolat és parancs megvetése.)