Varga Endre: Úriszék XVI–XVII. századi perszövegek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 5. Budapest, 1958)
Bevezetés
AZ ŰRISZÉK TÖRTÉNETÉNEK PROBLEMATIKÁJA 9 Kiadványunk Eckhart könyvével több szempontból párhuzamos, illetőleg azzal kapcsolatban áll. Minthogy XVIII. századi anyagunkat terjedelemkorlátozás miatt ki kellett hagyni, közölt pereink szintén a XVI—XVII. századokat fogják át ; a kiadványunk számára összegyűjtött úriszéki perjegyzőkönyveket Eckhart is felhasználta, s az anyagban egymástól függetlenül folytatott kutatások eredményeit végül — Eckhart könyvét Varga Endre, kiadványunkat Eckhart lektorálta — kölcsönösen kicseréltük. Lényeges eltérést jelent viszont a két munka között azok jellege és tárgya. Az előbbi: feldolgozás, mely az úriszék büntető jogszolgáltatását emelte ki témájaként, az utóbbi — kiadványunk —- forráspublikáció, mely az úriszék egész működésót, mind büntető, mind magánjogi, mind úrbéri bíráskodását bemutatja, s a perek e három főkategóriája közül, az eredeti peranyag megoszlási arányának megfelelően, az úrbérit helyezi az előtérbe. Mint az úriszékre vonatkozó irodalom fenti áttekintése mutatja, a földesúri jogszolgáltatás dokumentumainak összegyűjtése s feldolgozása ma még egyenetlen, egyes korszakok jobban, mások kevésbé vannak feltárva. Ami ebből a források közlését illeti, kiadványunk — az első ily tárgyú szövegpublikáció —• a jelenleg ismert legrégibb (összefüggő) úriszéki peranyagot használta fel. Korábbi úriszéki jegyzőkönyvek tömeges előkerülése a jövőben sem remélhető ; ez a legelső fennmaradt jegyzőkönyvek írásbeliségének fejletlensége miatt is valószínűtlen : kezdetleges formájuk arra vall, hogy az úriszékek csak a XVI. század végén,-illetőleg néhol két-három évtizeddel korábban, a század közepén kezdtek üléseikről feljegyzéseket készíteni. A földesurak bírói székét, annak ítélkezését, pallosjog adományozását stb., természetesen, már évszázadokkal Mohács előtt említik középkori okleveleink. Ezeknek (kiadványunk tervezésénél felmerült) esetleges publikálása azonban korántsem látszik annyira indokoltnak, mint a perjegyzőkönyveké, melyek — közölt anyagunk tanúsága szerint — az egykorú gazdasági és társadalmi viszonyok oly színes, sokrétű rajzát örökítették meg, ami e korra vonatkozó minden irányú kutatáshoz jól hasznosítható. Annál sajnálatosabb a további, XVIII—XIX. századi úriszéki jegyzőkönyvek kiadatlansága, szövegük közlése ugyanis — a periratok életet tükröző természetének megfelelően — a feudális kör utolsó szakaszának, elsősorban a fejlődő árutermelés kísérő jelenségeinek s az eredeti tőkefelhalmozásnak páratlan értékű forrásanyagát tenné hozzáférhetővé. Az említett egyenetlenség az intézmény történetére vonatkozó, eddig összegyűjtött ismeretanyag egyes fejezeteinek kidolgozottsága, a rendelkezésre álló adatok mennyisége és egyértelműsége vagy bizonytalansága tekintetében is megmutatkozik. Szükségesnek látszik tehát itt legalább a tárgyunkat érintő legáltalánosabb kérdéseket röviden áttekinteni, s számba venni azt, amit az úriszék történetéről ma már ismerünk,'illetőleg kijelölni a területeket, ahol még tisztázatlan kérdések vannak, esetleg csak feltevésekre vagyunk utalva. Ezzel kapcsolatban rá kell mutatnunk azokra a pontokra, ahol kiadványunk — a XVI-XVII. század gazdaság- és társadalomtörténetére, büntető- ós magánjogára vonatkozó forrásanyag publikálásán s a kor földesúri erőszakszervezetének bemutatásán túl — az intézmény történetére vonatkozó általános ismereteinkhez, a problémák tisztázásához hozzájárult. Az úriszék eredete Magyarországon az újabb kutatások szerint a XII. századig kísérhető vissza, amikor a földesurak jogszolgáltatási hatalma kialakul. Ez a hatalom azonban még csak bíráskodási jog és nem vérhatalom :
