Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Első rész (1400–1406) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 3. Budapest, 1956)
Gellért fia Istvánnal, Chypch-i Simon fia Istvánnal, Kereskuz-i Miklós Berek-i officialissal, Korbugyer (dicti) Demeterrel, Miklóssal és Lőrinccel, Barlyad-i Mátyás familiárissal, továbbá 93Dauouth-i lakossal — köztük öt szabó, négy institor, egy szűcs, egy mészáros, Chapo Pál,Zekeres (dictus) János, Gombos (dictus) János, Mosás (dictus) Balázs, Miklós bíró, Temes (dictus) Pál, Zambo (dictus) Miklós, Vytez (dictus) Bálint, Tatár (dictus) Imre, Zarándok Péter — és más, Zacho, Berek, Balyaka, Dws, Neualyad és Igázzék falvakban lakó népekkel és jobbágyokkal Zekchow-i Hercegh (dictus) Péter mester rátört, mint a korábbi vizsgálat igazolta, Bathmonostora-i László fia László mesternek Sembec birtokon lévő házára, azt felprédálták és lerombolták, Thomam dictum de Vaswar, Bezelek-i Mihály és Péter nevű familiarisait félholtra verték, úgy hogy még ma is élet-halál között vannak. Az első alkalommal a káptalan Hercegh Pétert Dauouch birtokon, Kereskuz-i Miklóst in suo officiolatu : Nyarag-on, Basy-i Gergelyt in eadem, Gellért fia Istvánt Besenew-n, Simon fia Istvánt Chepch-en, Mihály stipendariust Zeche-n, Loránd fia Pált Thomasfalua-i részén megidézte pünkösd nyolcadára (jún. 13.), azonban Mihály, István 1 , Pál és András nem jelentek meg. Papíron, zárlatán pecsét nyomával. *A szövegből nem tűnik ki, hogy melyik Istvánról van szó. Dl, 87.671. Esterházy cs. lt. 386 Júl. 9. A pécsváradi konvent dispensatora, Gadányi Mihály kérésére átírja 1254. oklevelét. Zichy V. 179. (Dl. 78.369.) 387 Júl. 9. Róma. IX. Bonifác pápa Miklós Elba-szigeti plébánosnak boszniai kanonokságot ad. Mon. Vat. 1/4. 224., kiv. 388 Júl. 10. Prága. Jodok morva őrgróf Kunstati Erhartnak oly birtokokat ad, amelyek egykor Konya, Magyarország bárójának özvegyéé voltak. Archiv Cesk^ XIV. 543. (Boroszlói állami lt.) — Codex dipl. Mor. XIII. 55. 389 Júl. 11. Torda. Swerch-i János erdélyi alvajda Miklós kezdi főesperes kérésére átírja Verebi Péter alvajdának a tizedbérlet szabályozásáról szóló 1394 máj. 4. oklevelét (Zs. O. I. 3406.). Z.-W. III. 260. (Az 1772. sz. okl.-ből.) — Tört. Tár 1890. 132., reg. és 1895. 242., reg. 390 Júl. 11. A bajor hercegek eladják Ruprecht rajnai palotagrófnak a Vencel királytól 10.367 magyar írtért és 7000 rajnai frtért megvásárolt városokat és várakat. Reg. d. Pfalzgrafen II, 73. sz. — Reg. Boica XI. 182. 391 Júl, 13. (in Margarete) Petrus sartor iudex Bystrichiensis Soliensis, Bartholomeus, Petrus Kuchhenel, Oswaldus aliique iurati cives antedicte Bystrichie bizonyítják, hogy Dauid miles de Solio és fia : Hannusko 240 aranyfrtot fizettek Rosenpergir Mihály fia Pálnak Lampért, a Bystrichie-i Szűz Mária-parochialis egyház rectora és Miklós, az ottani káplán előtt perbeli kielégítés címén. Papíron, a szöveg alatt kissé rongált pecséttel. Dl. 83.465. Bárczay cs. lt. 392 Júl. 14. Róma. IX. Bonifác pápa a pécsi, győri és váci püspököket a veszprémi püspök birtokainak védelmezőiül rendeli. Mon. Vat. 1/4. 224., kiv. — Mon. Rom. Vespr. II. 322., reg. 393 Júl. 15. Uo. Ua.a (temesmegyei) Csama plébániatemplomát felkeresőknek búcsút engedélyez. Mon. Vat. 1/4. 225., kiv. 394 Júl. 16. (IV. die Margarete) Az esztergomi káptalan mindazoknak a Zebehleb-i hospeseknek, akiknek házai a Margit-napi tűzvész alkalmával elpusztultak, ettől a naptól számítva négy évre elengedi minden szokott és rendes collectajukat, kivéve a bor- és gabonatizedet. Preterea, quia iidem hospites nostri ex solutione quinquaginta florenorum auri puri, quos nobis ratione decimarum frugum terrarum arabilium intra metas prefate possessionis nostre Zebehleb a parte orientis eiusdem possessionis nostre sitarum ex antiqua conventione singulis annis solvere tenebantur, nunc propter multiplicationem vinearum
