Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) : Első rész (1400–1406) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 3. Budapest, 1956)

ELŐSZŐ Négy év előtt szorongó érzéssel adtuk nyomdába a Zsigmondkori Oklevéltár első kötetének kéziratát. Hiányosságaival, amelyeket a kezdet nehézségei s a legalkalmasabb forma keresése többé-kevésbé talán meg is magyarázhatnának, magunk voltunk a legjobban tisztában. A hiányokat nem próbáltuk eltitkolni, az előszóban annak idején reájuk is mutattunk. Ugyanakkor kifejezést adtunk reményünknek és aggodalmunknak, hogy a következő kötetek elérhetik ugyan az óhajtott színvonalat, amely az első gyarlóságait feledtetni képes, de csak akkor, ha számíthatunk intézményeink, valamint kartársaink jóindulatú, segítő tanácsára, bírálatára és támogatására. Bár a jószándék nem hiányzott senkiből sem, akinek csak szeme elé került az első kötet és sokan hozzájárultak, hogy a folytatás előrehaladást is jelentsen, a kiadatlan oklevelek összegyűjtése terén, mivel a reméltnél lassabban érlelődtek meg a feltételek, gyökeres fordulatról még nem számolhatunk be. Célunk természetesen változatlanul nem valamennyi napjainkra maradt oklevél, hanem csak azok szövegének a közzététele, amelyek a társadalmi fejlődés megismeréséhez adatokat tartalmaznak, a kiadvány használhatósága és értéke szempontjából azonban egyáltalán nem közömbös, hogy valamennyi oklevelet kezünkbe véve választjuk-e ki a szövegeket, vagy csak azokat dolgozzuk fel, amelyek éppen hozzáférhetőek. Igaz, a leggondosabb utánjárás ellenére is kimaradhat egyegy magántulajdonban levő oklevél s így a teljesség eleve illuzórius, azonban olyan gyűjtemények és levéltárak, amelyek száz, sőt ezer számra őriznek Mohács előtti történetünkre vonatkozó okleveleket s így joggal tételezhető fel róluk, hogy a Zsigmond-korról is van mondani valójuk, semmiképpen sem mellőzhetők el. Tőlünk nem függő okokból mégis mindazoknak a levéltáraknak az esetében, amelyek kívül esnek államunk határain, — a bécsi állami és a pozsonyi városi levéltár, valamint az Esterházy-család galántai (galantai) levéltára kivételével — kénytelenek voltunk továbbra is beérni Fejérpataky másolataival vagy az Országos Levéltár viszonylag csekély számú fényképével. A Levéltárak Országos Központja fáradozásának eredményéül hozzá jutottunk tehát némi ausztriai és szlovákiai anyaghoz, Macûrek professzor pedig kollegiális szívességből lehetővé tette a brünni (brnoi) oklevelek feldolgozását, ezzel azonban — teljesség tekintetében — még csak az I. kötet színvonalát sikerült megtartanunk. A jövő ugyan rendkívül biztató, amióta — ez év tavaszától kezdve — Akadémiánk két kiküldöttje igyekszik a magyar—csehszlovák kultúregyezmény keretében minden középkori oklevél fényképmásolatát megszerezni a budapesti gyűjtemények számára, fáradozásaik eredménye azonban már csak a III. kötettől fogva lesz értékesíthető. Kielégítőbb módon sikerült hazai okleveleink feldolgozása. Munkánk ebben a vonatkozásban igen könnyű volt, hála az Országos Levéltár következetesen