Kumorovitz L. Bernát: Veszprémi regeszták (1301–1387) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 2. Budapest, 1953)

A káptalani levéltár 1903-i kronológiai rendezésekor számos oklevél* már hiányzott. Ez alkalommal a meglévőket az elenchusban -f -jellel jelölték meg. Ezeknek a hiányzó (de az elenchusok regesztáiból többé-kevésbbé értékesíthető) okleveleknek egy része, valószínűleg birtokperek vagy püspöki széküresedések idején végrehajtott birtokrendezések alkalmával (az elenchusban olvasható bejegyzések szerint) a kir. Kamarához, onnan pedig, annak az irataival, az Országos Levéltárba került, többről pedig bebizonyosodott, hogy Véghely D.-nek a hagyatékából vásárolta meg az Országos Levéltár. Ezeket is felvettük regesztasorozatunkba, s ugyanezt tettük azzal a néhány veszprémi vonatkozású oklevéllel, amelyek más (például a pannonhalmi, az esztergomi káptalani, vagy a Zichy-cs. zsélyi stb.) levéltáraknak a darabjai, vagy eddig még ismeretlen módon kerültek el Veszprémből máshová, például a vasvári káptalan hiteleshelyi levéltárába. E három veszprémi levéltár középkori anyagának legnagyobb részét (az elenchusokat is) az Országos Levéltár 1945. után lefényképeztette, s a filmeket kinagyíttatta. Regesztáink zöme — az eredetieknek a hozzáférhetet-. lensége miatt —• ezekről a fényképfelvételekről készült. A püspökség birtokainak a vázlatos történetét, topográfiáját, igazgatási szervezetét stb. egy 1524-es urbáriumnak az alapján Holub J. állította össze »Egy dunántúli egyházi nagybirtok élete a középkor végén« című, 1943-ban megjelent értekezésében. A XIV. század elején mintegy 70 falu és mezőváros volt egészben vagy részben a püspökség birtokában : Zala megyében Sümeg körül, Veszprém megyében Veszprém környékén, Somogyban a megye északkeleti sarkában, Tolna megyében a somogyi határsávban, továbbá Zala megye déli részén a novai uradalom s néhány birtok Fejér és Püis megyében. A rájuk vonatkozó legrégibb oklevelek a XIII. századból valók. Úgy tűnik, hogy a püspökök, a püspökség birtokainak a káptalannal való megosztása során, a kedvezőbb fekvésű helyeket és a jelentősebb tizedeket maguknak tartották meg, a távolabbiakat s jogi vagy más természetű problémákkal terhelteket pedig a káptalannak engedték át. Ez a magyarázata annak, hogy a püspöki levéltár XIV. századi iratai olyan hosszadalmas és súlyos birtokperekről nem tudósítanak, mint a káptalani levéltár oklevelei. Azokat a birtokokat és helyeket a (XIV. századiakat ld. a Tárgymutatóban), amelyekre vonatkozólag ezek az oklevelek adatokat szolgáltatnak, Lukcsics P. foglalta össze részletes kimutatásban a Levéltári Közlemények 1931/IX. évfolyamában, (26. s. kk. 11.) A káptalani birtokokról ilyen tájékoztatónk nincsen. Áttekintés céljaira egyenlőre be kell érnünk azzal a vázlatos lajstrommal, amelyet a káptalani levéltár elenchusa nyújt. Regesztáink ú. i. rájuk is vonatkoznak. I. István király 1002-ben Fejér megyében három, Veszprém, Kolon (Zala), Visegrád (Pilis) és Hurhida (?) megyékben pedig egy-egy falut adott a püspökségnek. (Szentpétery I. : Krit. jegyz. 3. A helynevek azonosítását Karácsonyi J. : A magyar nemzet áttérése c. munkájában végezte el.) Az oklevél rongált szövegéből azonban a birtokok nevét mind megállapítani nem tudjuk s talán a XIII. században sem tudták. Valószínűleg ezért került bele két I. István-féle (Bozsok, Leány) és egy Gizella királynéi (tolnamegyei) adománya XIV. század elején készült I. László 1082-i veszprémi káptalani birtokösszeírásába (Krit. jegyz. 21.), amely, a szóbeliségen alapuló, vagy a XIII. és XIV. században bizonyítás céljaira már szintén nem alkalmas notitiákban feljegyzett adományokat (a magánadományokat is) foglalja össze egy nagytekintélyű király okieve-