Fazekas István: A Haus-, Hof- und Staatsarchiv magyar vonatkozású iratai - Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 10. (Budapest, 2015)
Hivataltörténeti rész - II. A Haus-, Hof- und Staatsarchiv a dualizmus korában (1868-1918) - II. a. A levéltár és személyzete 1868-1918 között
Az 1868-1918 közötti jó félévszázadban nagy változások következtek be a levéltári állomány terén is. A levéltári anyag folyamatosan nőtt, egyre újabb és újabb iratszállítmányok érkeztek a házba. Elég legyen itt a Staatskanzlei anyagának átvételére, a folyamatosan beérkező követségi levéltárakra, vagy az udvari levéltárak régi anyagára gondolni, de 1885-ben, miután feloszlatták az addig önálló Kabineti Levéltárat (1885. október 17.), a Staatsrat nagymennyiségű levéltári anyaga is a HHStA gondozásába került (1980 fasciculus és 526 kötet).93 1907-ben került sor a Külügyminisztérium 1847-1870 közötti politikai aktáinak átvételére.94 1910-ben a Kabineti Irodától érkezett újabb nagy mennyiségű levéltári anyag, köztük magyar vonatkozású 18. századi iratok, Izdenczy és Gombos tanácsosok hagyatéka.95 Az átvett anyagok rendezése, segédletekkel való ellátása nem volt könnyű feladat. Ameth igazgatósága idején a levéltár továbbra is a pertinencia-elvet alkalmazta, amely azzal a hátránnyal is járt, hogy pl. a külügytől átvett iratokat az eltérő őrzési rend miatt nagy személyi ráfordítással át kellett rendezni. Az anyag egységes kezelésére is gondot fordítottak már ebben az időben, 1872-ben kezdődött meg az iratok újracsomagolása, ekkor kezdték alkalmazni azokat a dekliket, amelyek a legutóbbi időkig használatban maradtak.96 A HHStA-ban őrzött anyag nem csupán gyarapodott, hanem időnként cserélődött, fogyott is. így pl. 1869-ben a Hofbibliothekkal került sor cserére, ennek során a levéltár az átadott kéziratokért cserébe két fasciculus Magyarországot és Erdélyt érintő iratot, Leopold Joseph von Lamberg 1700-1704 közötti szentszéki küldetésére vonatkozó levelezést, továbbá 477 darab eredeti oklevelet kapott.97 A 19. század második felében két nagyobb lélegzetű iratcsere folyt: 1856-1875 között Belgiummal és 1887-1896 között Bajorországgal. A belgiumi iratcsere során Ausztria 1306 iratcsomót és 4732 oklevelet adott át, és cserébe 67-70 csomónyi iratot kapott. A minőségi elv alapján nem járt rosszul a levéltár, mert nagyobb részt uralkodók, - köztük V. Károly, I. Ferdinánd és Mária királyné — családi levelezése került a levéltár őrizetébe.98 A bajor csere egyértelmű haszonélvezője Magyarország volt. Thallóczy Lajos tárgyalókészségének és Ameth engedékenységének köszönhetően a bécsi, HHStA-ból és Hofkammerarchivból származó oklevelekért cserébe kapott, Münchenben őrzött Hunyadi-oklevelek (ansbachi levéltár) az Országos Levéltár birtokába kerültek. A még Bajorországban maradt oklevelek megszerzéséért folytatott tárgyalások az 1910-es években a világháború kitörése miatt már nem zárulhattak le.99 Nagy változások következtek be a levéltárosi munka terén is. A 19. század utolsó harmadára egyre inkább utat nyert a mai levéltári rendet megszabó proveniencia elv, az 93 Gesamtinventar II. 119. - ÖStA HHStA Kurrentakten 1886: 16 (Az átvétel 1886 januárjában zajlott le). 94 Uo. 1907: 390. 95 Uo. 1910: 370. 96 ÖStA HHStA Kurrentakten 1872: 123. - Csak érdekességképpen jegyzem meg, hogy a Bécsben kutató Paulemek megtetszhetett az osztrák megoldás, mert 1875-ben mintát kért az itt alkalmazott dekliből. Pau- ler Gyula levele Ameth igazgatóhoz, 1875. szeptember 2. (uo. 1875: 171). 97 ÖStA HHStA Kurrentakten 1869: 62'/2. - A két fasciculus irat ma az UA Mise. Fasc. 421-424. alatt található. A tizenkét magyar vonatkozású oklevél többségét 1927-ben kiszolgáltatták Magyarországnak. 98 Gesamtinventar IV. 114—131. 99 Borsa Iván: A Hunyadi család levéltárának története. In: LK 35. (1964) 21-56. 30
