Fazekas István: A Haus-, Hof- und Staatsarchiv magyar vonatkozású iratai - Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 10. (Budapest, 2015)

Hivataltörténeti rész - II. A Haus-, Hof- und Staatsarchiv a dualizmus korában (1868-1918) - II. a. A levéltár és személyzete 1868-1918 között

IÖG-nak köszönhetően egyre több szakmailag magasan kvalifikált munkaerő került a levéltárba, jóllehet Ameth maga nem volt az Institut híve. Hiába történtek rá kísérletek, 1918-ig nem sikerült keresztülvinni, hogy az Institutban vizsgát tett személyek egyértelmű előnyben részesüljenek.100 Az 1898. március 30-án kiadott külügyminiszteri rendelet értelmében az Institutban tett vizsgával, illetve a magyar levéltárosi fogalmazói vizsgával egyenértékű a jogi doktorátus vagy a jogi államvizsga. Igaz, elméletileg a levéltárosi szakvégzettséggel nem rendelkezőknek vizsgát kellett tenni történeti segédtudományokból, de ez nem volt döntő érvényű a felvétel során.101 Mindez hozzájárult, hogy kétarcú levéltárosi gárda alakuljon ki. Az egyik oldalon magasan kvalifikált történész-levéltárosok, a másik oldalon pedig jogászok, diplomáciai szolgálatra nem alkalmas, levéltárba bejuttatott protezsáltak alkották a HHStA levéltárosi gárdáját. Franz Ankert pl. két alkalommal is megbukott a diplomatavizsgán, Franz Nadhemy bárót pedig apja, a minisztérium személyi referense juttatta a levéltárba.102 Ennek ismeretében nem csoda, hogy hiába próbálkozott Hanns Schütter 1914 tavaszán az Institutban végzettek és a magyar levéltáros vizsgát tettek egyértelmű előnybe hozásával, a minisztérium elutasította javaslatait.103 1877-ben, amikor Károlyi Árpádot felvették a HHStA-ba a levéltári személyzet tíz fogalmazóból és két irodatisztből állt, közülük csupán ketten, Kari Schrauf és Johann Paukert végeztek az Institutban.104 A jogászi elem folyamatos jelenlétét jól mutatja, hogy az 1909-ben alkalmazott levéltárosoknak még mindig csak a fele rendelkezett Institutbeli végzettséggel, illetve a Szekfü Gyula után felvett hét személy közül négyen végezték el a történészképző kurzusát, jóllehet az Amethet követő igazgatók, Gustav Winter és Károlyi Árpád is tőle telhetőén támogatta az IÖG volt hallgatóit. Az 1910-es években felvettek közül a cseh Josef Malota doktor alkalmazására ugyan nagy szükség volt, hogy Wenzeslaus Kratochvil mellett legyen még valaki, aki a szláv iratok olvasásában járatos, de ha nem lett volna nagybátyja a birodalmi Legfelsőbb Számvevőszék egyik osztályfőnöke (Zavadil udvari tanácsos), aligha került volna

100 Ameth távolságtartására hihető magyarázatot ad Ress Imre, amikor arról ír, hogy az eredetileg birodalmi patriotizmus építésére szánt Institutban a porosz Theodor von Sickel igazgatói működése során a Németrómai Birodalom kora középkori történetének kutatása került előtérbe, amely német nemzeti érzelmek megerősődöséhez vezetett. Az osztrák centralista eszmékhez közel álló Ameth számára elfogadhatatlan volt német nacionalista érzelmű levéltárosok alkalmazása a Habsburgok központi levéltárában. Ress Imre: Adalék a dinasztikus tudományos elit nacionalizálódásához az Osztrák-Magyar Monarchiában a bécsi udvari levéltárak példáján (1867-1885). In: Political, social, economic and cultural elites in the Central- and East-European States in modernity and post-modernity. Ed. Gábor Demeter and Penka Peykovska. Sofia-Bp. 2010, 13-37, különösen 25-26.

101 „Erfordernisse fur den Eintritt in den Konzeptendienst des k. und k. Haus-, Hof- und Staats-Archives” (ÖStA HHStA Kurrentakten 1914: 420., és uo. Min.d.Ä. Adm.Reg. F 4 Kt. 446. ÖStA HHStA Personalia 2 „ad 3495/2 ex 1898: benne Winter beadványa 1898. január 24.)

102 Hanns Schütter: Selbstbiographie 1943, fol. 38. (A239 lapnyi gépelt kézirat számozásában mintegy 100 folió átugrásra került!). ÖStA HHStA NI Schütter, Kt. 16.

103 ÖStA HHStA Kurrentakten 1914: 420. - Erre vonatkozólag lásd még: „Antrag auf Abänderung der Erfordernisse für den Eintritt in den Konzeptendienst des k.u.k. HHStA” 1914. március 24., Schütter beadványa. Min.d.Ä. Adm.Reg. F 4 Kt. 447. HHStA Personalia fol. 56-66.)

104 Bittner Lajos: Károlyi Árpád a levéltámok. In: LK 11 (1933) 184.

31