Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

alkalmából felajánlott ajándékot (donativum regium) és a honoráriumot. Ezeket általában ugyanúgy hajtották be, mint a dicát, tehát vegyes, rendi-kamarai kezeléssel.

26 Az 1635. évi országgyűlés 1. articulusa a katonaság ellátására különleges adófélét honosított meg, mégpedig az ún. félharmincadot. Ezt a harmincadhelyeken kellett leróni minden harmincadolt árucikk után a rendes harmincadon felül. A harmincadosok a befolyt félharmincadot a Kamarának adták át, amely csak katonai célra használhatta fel. A félharmincad jogi természetét illetően nem királyi, hanem „országos" jövedelem volt, beszedését az országgyűlések ismételten megszavazták. Egyes években azonban beszedték az országgyűlési végzés nélkül is. A félharmincadot a török uralom végéig szedték. Kezelését a Kamarán belül — főleg 1670 után — szigorúan el kellett különíteni az egyéb jövedelmek kezelésétől.

27 Szólnunk kell néhány szót a Magyar Kamarának a királyi postával kapcsolatos tevékenységéről. A Habsburg postarendszert 1526 után Magyarországon is meghonosították. A királyi postát csak az államigazgatási szervek vették igénybe. A Kamarának először az volt a feladata, hogy fedezze a postaszervezet költségeit. Természetesen ez azt jelentette, hogy lassanként bizonyos fokig nemcsak a pénzügyekbe szólhatott bele. Önálló hatásköre azonban a postaügyekben a XVI. században nem volt. Változás következett be 1622-ben, amikor Magyarország főpostamesterévé Bornemissza Istvánt nevezték ki, s a postaügyet a Magyar Kamara hatáskörébe utalták. A magyar postaszervezet függetlenítette magát a bécsi udvari főpostamestertől, bizonyos fokig beolvadt a Magyar Kamara szervezetébe. A Magyar Kamara befolyása olyan erős volt, hogy Bornemissza István főpostamester önállósági törekvéseit is fel tudta számolni. A magyar postaszervezet önálló korszaka 1681-ig tartott, ekkor a Paár családnak sikerült befolyását és irányítását kiterjesztenie a magyarországi postaszervezetre is.

28 Az eddigiekben általában a Magyar Kamara olyan jellegű tevékenységét ismertettük, amelynek célja az állami bevételek biztosítása, növelése volt. Szólni kell néhány szót arról is, hogy milyen célokra adta ki a kamarai pénztár ezeket a bevételeket. Az egykori pénztári számadások szerint a kimondottan kamarai jellegű bevételekből fedezték az akkori felsőbb államigazgatási szervezet, esetleg a királyi udvartartás költségeit. A postával kapcsolatos kiadásokat már érintettük. Katonai jellegű kiadások is terhelték a Kamarát, mint pl. az egyházi tized kibérlésének a költségei. A hadiadót (subsidium, dica) teljesen katonai kiadásokra fordították, ugyanúgy a várbirtokok jövedelmeit is. Említettük, hogy a Magyar Kamara működésének kezdetétől az állami jövedelmek kezelése mellett, általános igazgatási teendőket is ellátott. Az ilyen igazgatási feladatokra ugyanis — a XVI. században rövid ideig működő Helytartótanács és az 1670—1680-ig fennállott Ampringen-féle gubernium kivételével — külön központi hatóságot akkor még nem szerveztek. A Bécsben működő Magyar Királyi Kancellária, amelynek hatáskörébe a magyar ügyek legfelső fokon tartoztak, inkább csak a különféle ügyekben keletkezett királyi rendeletek kiadmányozó hatósága volt. Az ilyen ügyek előkészítését számos esetben a Magyar Kamarának kellett elvégeznie. Az általános igazgatás körébe eső feladatokkal látták el a Magyar Kamarát az országgyűlésre került ügyek is. Az udvar egyébként az államigazgatás mindenféle ügyében javaslatot, szakvéleményt kérhetett a Magyar Kamarától. Ezeket a Kamara saját tisztviselőinek szaktudása alapján vagy külső jogi szakértők igénybevételével állította össze.

29