Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

A Magyar Kamara viszonya a Bécsi Udvari Kamarához A Magyar Kamara felállítása — amint kiemeltük — a királyi jövedelmek jobb kezelését, a kincstári gazdálkodás jobb megszervezését, az újszerű hatósági működés meghonosítását tette lehetővé. Működésének értékelése már nem annyira kedvező, ha azt Magyarország pénzügyi függetlensége szempontjából vizsgáljuk meg. Ismeretes, hogy 1526 után a török hódoltság alatt a Habsburgok kezén maradt s a Habsburgbirodalomnak csak periférikus részét alkotó nyugati országrész kormányzata a bécsi központi kormányszervek befolyása alá került. Ez nem utolsó sorban abból is következett, hogy az ország a török elleni védekezésnél a Habsburg-tartományok katonai és pénzügyi segítségét vette igénybe. A török uralom egyébként is igen kedvezőtlen viszonyokat alakított ki a Magyar Kamara területi hatáskörében. Magyarország három részre való szakadása miatt a Magyar Kamara, amelynek hatásköre elvben egész Magyarországra és kapcsolt részeire kiterjedt, az ország középső részében és Erdélyben nem működhetett. Sőt az állandó török veszély következtében az ország északi és északkeleti része is kikerült hatásköréből. Az itteni kamarai ügyek gyors elintézésére szervezték meg 1560 után a Szepesi Kamarát, vagy más néven a Kassai Kamarai Adminisztrációt. A szűk területen gazdálkodó és emiatt nem nagy jövedelmek felett rendelkező Magyar Kamara tehát jelentőségében nem emelkedett a Habsburg-birodalom más „országos" kamarái (pl. a Cseh és Sziléziai Kamara) fölé. Mindez megkönnyítette azt, hogy a Bécsi Udvari Kamara fennhatóságát a Pozsonyi Kamarára is kiterjessze. Nagy segítségére volt ebben a bécsi udvarnak az a középkori eredetű közjogi felfogás, hogy az állami jövedelmek (tulajdonképp királyi jövedelmek) kezelése kizárólagosan a király hatáskörébe tartozik. A magyar rendek a Habsburg-uralkodók eme jogát — a török veszély nyomására — ugyan készségesen elismerték, a királyi jogkör értelmezése körül azonban lényeges eltérés mutatkozott az ő véleményük és az udvar álláspontja között.

30 A magyar rendek felfogása és a magyar törvények szerint a királyi jövedelmek felett való rendelkezés joga csak az uralkodó személyét illette meg, s nem gyakorolhatták azt a jogot az uralkodó nem magyar, jelen esetben bécsi központi hatóságai. A rendi felfogás alapján a Magyar Kamara jogilag csupán az uralkodó alá rendelt hatóság lehetett, s a Bécsi Udvari Kamarával, a birodalmi központi pénzügyi hatósággal csak mellérendeltségi s nem alárendeltségi viszonyban állhatott. Ezt az álláspontot a Magyar Kamara 1528. évi utasítása és a királyhoz való viszonyt szabályozó 1549. március 3-i rendelet is leszögezte, tehát eddig a magyar rendek és a bécsi udvar felfogása között elvileg még nem volt komoly különbség. Az észrevehető eltérés a rendek és az udvar felfogása között 1569 után következett be. Az 1569. évi XXXVIII. tc.-ben a magyar országgyűlés ugyanis kimondta, hogy a hadügyek és a pénzügyek nem tisztán magyar ügyek, hanem ún. vegyes ügyek. így a hadügyek intézésére a bécsi Haditanács, a pénzügyek intézésére pedig a Bécsi Udvari Kamara is illetékes lehet. E törvénycikk alapján a bécsi udvar a továbbiakban nem tartotta illetéktelennek a Bécsi Udvari Kamarát a magyar kamarai ügyekben. A magyar rendek — a Habsburgok törekvéseinek jogi fegyvert nyújtó 1569. évi megingásuk után — a továbbiakban ismét határozottan a Magyar Kamara függetlenségének és egyenjogúságának álláspontjáért szálltak síkra,