Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

eredetiekkel azonos szövegezésű példányai (Protocollum commissionum annonariarum; illetőleg az első kötetnél a különféle leltárakba is átvett téves cím: Protocollum commissionum supremi annonae officii), 1758. október—1761. április 28., kötetenként betűrendes mutatóval. Minden példány első kötetének az élén bemásolva a magyarországi élelmezésügynek a Magyar Udvari Kamara hatáskörébe adása ügyében a Directorium in publicis et cameralibus és a Magyar Udvari Kamara képviselőinek részvételével 1758. október 12-én tartott kormányszékközi értekezlet (concursus) jegyzőkönyve. Az I. sorozat első kötetének 323. és 329. lapja között azonkívül be van téve az 1759. május 8-án a kassai és a szolnoki hadélelmezési biztosok visszaéléseinek a kivizsgálására a Kamara és a Helytartótanács részéről összeült vegyes bizottság (commissio mixta) jegyzőkönyve. Az 1761. májustól 1765. október végéig terjedő időszak jegyzőkönyvei egyik sorozatban sincsenek meg. A Magyar Udvari Kamara először 1748-ban, majd másodízben 1758-ban a bécsi Udvari Kamarával és a Főhadbiztossággal, illetőleg a Legfelsőbb Államigazgatósággal (Supremum directorium in publicis et cameralibus) kötött szerződésszerű megállapodás alapján átvette a magyarországi, szlavóniai és bánáti állandó hadélelmezési raktáraknak (ordinarii Magazinén) a kezelését és vele az említett országrészek váraiban és nagyobb városaiban állomásozó állandó helyőrségeknek a rendszeres kenyérellátását, valamint a várak ostrom esetére tartalékolt lisztkészleteinek az előírásos felfrissítését. 1 A hadellátásnak ekkor már megvolt a maga külön szakágazatok (zsoldfizetés és létszámellenőrzés; fegyverzetbeszerzés és elosztás; kenyérellátás és élelmezés, hajó- és várépítés, fuvarozás) szerint tagolt és az egész birodalmat behálózó, de központosított szervezete. Az egyes ágazatok legfelsőbb irányító felügyelete a XVII. század dereka óta a Főhadbiztosság (Generalkriegskommissariat, Supremus commissariatus bellicus) kezében volt, amely kezdetben a Haditanácsnak, majd az ügykörében kereszteződő két reszortnak (hadügy és pénzügy) megfelelően a Haditanácsnak és a császári (ún. bécsi) Udvari Kamarának volt alárendelve, míg 1746-ban az állandó hadsereg felállítását (1740) követő újjászervezés során önálló udvari kormányszék rangjára emeltetett.

2 A Főhadbiztosság felügyelete alatt minden szakágazatnak megvolt a maga hierarchikusan tagolt szervezete, élén egy Bécsben székelő központi szervezettel. A kenyérellátás (az ún. ,,res annonaria") vonalán ez a Hadélelmezési Főhivatal (Feldproviantamt, Supremum officium annonarium) volt. Kettős — hadügyi és pénzügyi — reszort-jellegénél fogva az élelmezésügy széles felületén érintkezett a pénzügyi igazgatással. A két reszort közti együttműködést volt hivatva biztosítani az a megoldás, 5 kötet