Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

tatiós kelet is megadva. A sorszámok a lapszélen — hol jobbról, hol balról — vannak kivetítve. A feljegyzési könyv bejegyzései megnevezik az irat beküldőjét, megadják a beadvány szabatos tárgyát és keltét, végül névkezdőbetűjének a lapszéli kivetítésével jelzik az előadó-titkár személyét is. A beadványoknak ez az iktatás-szerű számbavétele az ellenőrzést szolgálta. A feljegyzési könyv és az ülési jegyzőkönyv egybevetésével a jegyző figyelemmel kísérte, hogy a befutott beadványok valóban el is intéztettek-e. Az elintézett darabokat a feljegyzési könyvben egy ferde vonallal kipipálta. Éppen mert az általános ellenőrzés volt a lajstromozás célja, a feljegyzési könyv felölelte a Kamara egész beadvány forgalmát. Ami persze nem jelenti azt, hogy itt-ott egy-egy darab el ne csúszott volna. A kebelbéli bizottságok jegyzőkönyvei is csak nagy kiesésekkel tűnnek fel a feljegyzési könyvben. Ennek nyilván az a magyarázata, hogy ezeket csak abban az esetben vették számba, ha a bizottság jelentését, illetőleg jegyzőkönyveit előzetesen az elnöknek nyújtotta be s nem közvetlenül a tanácsülésben terjesztette elő. A feljegyzési könyvek egyedül a kamarai belső ügyvitel fejlődése tekintetében bírnak tudományos forrásértékkel. Egyébként adatszolgáltatásuk a tanácsülési feljegyzések és az iratanyag mellett a külső kutatás szempontjából semmi újat sem nyújt. Mutatói e feljegyzési könyveknek nincsenek. Időrendi beosztásuk alapján használhatók s itt, adott esetben a visszakeresést megkönnyítheti, ha a mutatókkal ellátott ülési jegyzőkönyvekből megállapítjuk annak a tanácsülésnek napját, amelyben a kérdéses ügy tárgyalásra került. Az 1772. november 14-iki utasítás a departamentális ügyintézéssel kapcsolatban az iktatókönyveknek új rendszerét vezette be. (L. az utasítás 5. és 9—13. §-át.) Ezeket az iktatókönyveket a Kamarának a Helytartótanáccsal történt egyesítéséig (1785) vezették, azonban egyetlen kötetük sem maradt reánk. A következő ránkmaradt sorozat 1785-től kezdődik. (L. ,,Protocolla exhibitorum et indices", E 71. alatt.) E4. PROTOCOLLA COMMISSIONUM SUPREMI ANNONAE OFFICII (A Magyar Kamara hadélelmezési bizottságának ülésjegyzőkönyvei) 1758-1766 7 kötet A bizottság ülési jegyzőkönyvei (Protocolla cameralium commissionum annonariorum) két párhuzamos sorozatban: I. sorozat a bizottságnak a tanács elé terjesztett eredeti jegyzőkönyvei, 1758. október 23—1759. október 26. (1. kötet); és 1765. november 7—1766. október 21-ig (2. kötet; az 1. kötet egybekötött betűrendes tartalommutatóval) 2 kötet II. sorozat (3—7. kötetek); a bizottsági jegyzőkönyveknek az élelmezési főbiztos használatára készült, az