Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

rendszer életbe léptetése. A számvevőség feladata volt a pénztárosok részére szükséges utasítások kidolgozása, nemkülönben a naplók és főkönyvek megszerkesztése. Az 1775. november 18-i királyi rendelet a Magyar Kamara számvevőségének ezentúl rendszeres feladatává tette minden év lefolytával a költségvetés (Cameral-Systeme) megszerkesztését s az udvarhoz való felterjesztését. Ezt megelőzően a számvevőség szintén szerkesztett költségvetéseket, de nem minden esztendőben, s nem rendszeresen. (Pl. az 1772. évi költségvetést hat esztendő bevételeinek és kiadásainak átlaga alapján állították össze.) A számvevőhivatal 1781-ig szorosan a Magyar Kamara alá rendelt szakhivatal volt, más hatóságokkal csak a kamarai tanács útján érintkezhetett. A kamarai számvevőség alárendeltségében az 1782. év lényeges, a Magyar Kamara hatáskörét és jogállását hátrányosan érintő változást hozott. II. József 1782 januárjában a számadások ellenőrzésének központosítása végett minden számvevőhivatalt közvetlenül a bécsi Udvari Számvevőségi Kamara (Hofrechenkammer) alá helyezett. A Magyar Kamara pozsonyi számvevőségének a munkáját ezentúl szintén a bécsi Számvevőségi Kamara irányította, s befolyása a személyzeti ügyekre is kiterjedt. A helytartótanácsi és kamarai számvevőhivatalt II. József idején szintén egyesítették. A számvevőhivatalok közül az 1780-as évekig a kamarai volt a fejlettebb, már 1749 óta ügyosztályok szerint végezte munkáját, míg a helytartótanácsi számvevőhivatalban csak 1783-ban vezették be az ügyosztályi rendszert. Az 1780-as években a helytartótanácsi számvevőség II. Józsefnek az államigazgatást központosító törekvéseivel kapcsolatosan erőteljes fejlődésnek indult. A Helytartótanács és a Kamara bizonyos funkcióinak összevonása már a két hatóság egyesítése előtt megkezdődött, s ez a helytartótanácsi számvevőség szervezetére is kihatott. A városi ügyeket pl. 1783 novemberében teljesen a Helytartótanács vette át a kamarától. A helytartótanácsi és a kamarai számvevőség 1786-ig külön működött, 1786 áprilisában kezdődtek meg a tárgyalások a két számvevőség egyesítésére. Az egyesített szám vevőhivatalban 6 ügyosztályt (adóügyi, városi, harmincadügyi, sóügyi, gazdaságügyi, alapítvány ügyi osztály) és egy közös segédhivatalt (kiadóhivatalt és irattárt) létesítettek. A számvevőhivatal élére 2 számvevőt állítottak, ezzel is ki akarván domborítani a Helytartótanács akkori hatáskörének kettős jellegét. A számvevőhivatalt 1787-ben — a kamarai adminisztrációk átszervezésével kapcsolatosan — decentralizálták. A budai központi számvevőhivatal mellett ekkor a kamarai adminisztrátorok segítségére vidéken számvevőségi kirendeltségeket állítottak fel. A számvevőhivatal személyzete a kirendeltségekkel együtt ekkor már elérte a 186 főt. Az állami pénzügyi gazdálkodás ellenőrzését végző nagy tisztviselői személyzetnek a munkáját tulajdonképp nem a Helytartótanács, illetve a Magyar Kancellária irányította, hanem — II. József számviteli rendelkezései szerint — a bécsi Számvevő Kamara. A bécsi Számvevő Kamara a számadások felülvizsgálatán, a számvitel szabályozásán keresztül a szintén meglehetősen nagyszámú kamarai pénztári személyzet tevékenységét is ellenőrizhette és irányíthatta. II. József halála után — rendszere felbomlásának egyik első jeleként — 1790 április havában megszüntették a bécsi Számvevő Kamarának ezt az összbirodalmi hatáskörét. A budai főszámvevőség (ekkor még a Helytartótanács és a Magyar Kamara egyesített számvevősége) és a temesvári kamarai számvevőség a Helytartótanács alá került vissza.