Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)
I. A MAGYAR KAMARA
A kamarai számvevőség 1791-ben különült el a Helytartótanácstól. A kamarai számvevőhivatal 1792-től a következő ügyosztályokból állt: általános gazdasági és uradalmi, központi és számviteli, sóügyi, harmincadügyi, városi osztály és külön osztályként a kiadó- és irattári hivatal. Az alapítványok számadásait ellenőrző személyzetet 1791-ben a helytartótanácsi számvevőség vette át. A XIX. század első évtizedeiben a kamarai számvevőség hatásköre megnövekedett, elsősorban a birtokadományozási, birtokértékesítési ügyek miatt és a be nem töltött főpapi méltóságok javainak a kezelése következtében. Személyzetének létszáma 100 fölé nőtt, ez a személyzet 7 osztályban (számadási, gazdasági és uradalmi, sóügyi, harmincadügyi, városi, birtokháramlási és birtokadományozási, egyházi) fejtette ki működését. A temesvári számvevőség 1829-ben megszűnt, és feladatait a budai központi kamarai számvevőség vette át, s ott e feladatok ellátására külön bánsági osztályt létesítettek. A számvevőségre nagy terhet rótt a számadás vezetés módjának gyakori változása. A számadásvezetés új módját rendszerint a számvevőség dolgozta ki, s ellenőrizte annak bevezetését is. Továbbra is állandó probléma volt a hivatal munkájában, hogy a számadások ellenőrzésével elmaradt. A munkatöbblet többek között onnan eredt, hogy a francia háborúk alatt a számvevőség a szokásos munkája mellett a rendkívüli hadisegély, a nemesi felkelések, a hadseregnek biztosított megyei gabonajuttatás számadásaival is foglalkozott. 53 Jegyzetek 1 Az 1526 előtti kincstartóságra Kubinyi András: A kincstári személyzet a XV. század második felében. Tanulmányok Budapest múltjából. XII. k. Bp., 1957, 25—26., Szilágyi Lóránd: A Magyar Királyi Kancellária szerepe az államkormányzatban. 1458-1526. Bp., 1930, 24, 34—36. 2 Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (a továbbiakban: Az újkori magyar közigazgatás.) Bp., 1946, 119—120., az utasításokra 124—130., Theodor Mayer: Das Verháltnis der Hofkammer zur ungarischen Kammer bis zur Regierung Maria Theresias. Sonderabdruck aus den ,,Mitteilungen des Instituts für österr. Geschichtsforschung. "IX. Erg.-Bd. 1. Heft (a továbbiakban: Das Verháltnis der Hofkammer.) c. művének 57—59. oldalán kiadta a Magyar Kamara részére 1569. május l-jén kibocsátott utasítás szövegét. A jegyzetben közli az 1548., 1561. és 1672. évi utasítások egyezését, illetve nem jelentős eltérését ettől az 1569. évi utasítástól. Közli az 1720. évi kamarai utasítás tartalmát is, 80—86. Az 1528., 1531., 1548. és 1720. évi kamarai utasítások szövegét kiadta még Kéréssy Zoltán: Adalékok a magyar kamarai pénzügyigazgatás történetéhez. Bp., 1916. c. művének a függelékében, 161—201. 3 A Magyar Kamara területi illetékességére az említett utasításokon kívül 1. Ember Gy.: Az újkori magyar közigazgatás, 121, 147, 153. 4 A Magyar Kamara hatáskörére, a királyi és országos jövedelmekre 1. Nagy István: A Magyar Kamara. Bp., 1971. (a továbbiakban: A Magyar Kamara.) 5—6, 10-11.
