Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

sítését is. A Helytartótanács és a Kamara pénztáránál az egyesítés nem jelentett nagyobb problémát, mint a két hatóság segédhivatalainál. Annál nehezebb volt a hadipénztári ügy egyesítése a kamaraival, ahol ennek érdekében meg kellett bontani a régi kerületi hadipénztári szervezetet, s ki kellett építeni egy új kerületi kamarai pénztári rendszert is. A Helytartótanács és a Magyar Kamara központi pénztára 1785 októberében egyesült. Mindkét pénztár tulajdonképpen több alap pénztárából tevődött össze. A Helytartótanács pénztári hivatalához tartozott a különféle alapítványok vagyonát kezelő alapítványi pénztár, a katolikus lelkészségek támogatására létesült cassa parochorum, a szemináriumok, a nemesi és püspöki nevelőintézetek (konviktusok) alapjainak pénztára, a javítóházi, zálogházi alapok pénztára, s a tűzoltó pénztár. A kamarai pénztár szintén több pénztárt foglalt magába. A kincstári bevételeket kezelő tulajdonképpeni kamarai pénztáron kívül ekkor ide tartozott a hitelpénztár, a tanulmányi és egyetemi alap pénztára, a nyugdíjalap pénztára, a horvát országos és kereskedelmi pénztár, a fiumei kereskedelmi pénztár, s a feloszlatott szerzetesrendek pénzvagyonát kezelő pénztár. A hadiadóügyeket 1786 tavaszán, a kerületi pénztári szervezet felállításakor vette át a Helytartótanács és a Kamara egyesített budai főpénztára. A budai főpénztár feladata az volt, hogy átvegye a kerületi pénztáraktól a contributio-maradványt, amit a kerületi pénztárak helyben nem adtak ki. A pénztári reform 1786. május l-jén lépett életbe, a reform kapcsán szabályozták a budai főpénztár működését és személyzeti státusát is. A kerületi pénztárak és számvevőségek II. József korában Az országos pénztári szervezet kiépítésénél igen fontos lépés volt a kerületi kamarai pénztárak felállítása, amely a kamarai adminisztrációk megszervezésével együtt történt. E pénztárak feladata lett a közigazgatási kerületek kincstári és alapítványi pénzjövedelmeinek a beszedése, a kerületek állami kiadásainak a fedezése. Következő lépésként II. József 1785. október 10-i rendeletével meghagyta a hadbiztossági kerületek pénztárainak egyesítését a kerületi kamarai pénztárakkal. A helytartótanácsi és a kamarai pénztár, a kerületi pénztárak és a hadipénztárak egybeolvasztása, a megyei és városi hadipénztárak alárendelése a kerületi pénztáraknak, megvalósította U. József elgondolásai szerint a kamarai és a hadiadópénztári ügy, azaz a királyi és országos jövedelmek kezelésének egyesítését, az egységes állami pénzügyigazgatás egyik legfontosabb követelményét. A különféle eredetű és közjogi természetű állami bevételek (királyi jövedelmek, országos jövedelmek, alapítványok, törvényhatósági jövedelmek) egységes állami pénzalapot alkotnak, s a központi államhatalom irányítása és céljai szerint kerülnek majd felhasználásra. Az új országos pénztári szervezetnek 1785. november 1-től kellett volna működését megkezdenie. Az új rendszer kiépítése azonban lassan haladt, úgyhogy bevezetését először 1786. február l-re, majd május l-re halasztották. A kerületi pénztárak mindenesetre már 1785 őszén működtek.