Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

számára elnöki jegyzékeket (praesidiales consignationes) készített a beérkezett iratokról. Ezeket most az ügymenet gyorsítása céljából megszüntették. Az iratokat ezentúl az ellenőrző ívek (philerae scontrales) kíséretében juttatták el a tanácsülésre.

51 A kamarai pénztár A pénztár munkája 1686 után egy ideig még a régi módon folyt. A katonaság ellátására szolgáló állami jövedelmek (hadiadó) beszedésével a Magyar Kamara 1686 után már nem foglalkozott. A pénztár munkáját az 1696. évi vizsgáló bizottság szintén ellenőrizte. A bizottság vizsgálata szerint a pénztári munkában továbbra is az okozott zavart, hogy a jövedelmek jórészét a vidéki pénztárak (harmincadhivatalok, uradalmi pénztárak stb.) királyi vagy kamarai rendeletre helyben fizették ki. A vidéki pénztárosok ilyenkor készpénz helyett utalványokkal és nyugtákkal számoltak el. A bizottság — mivel Ausztriában szintén szokásos volt a kifizetéseknek ez a módja — nem szüntethette meg a pénzkezelés eme rendszerét. Meghagyta azonban a tanácsnak, hogy a vidéki pénztárakhoz intézett utalványozásokat mindig közölje a pozsonyi főpénztárral, hogy az a vidéki tisztviselők nyugtáit zavar nélkül elfogadhassa. A hadi célokra történő kifizetéseknél, amelyeket a bécsi Haditanácsnak kellett nyugtáznia, szintén voltak rendellenességek. Ezeket a kiadásokat ugyanis nem a Haditanács, hanem a felvevő katonai személyek nyugtázták. A meglévő gyakorlatot itt sem lehetett megszüntetni, ezért a pénztár ideiglenesen továbbra is elfogadhatta a pénzfelvevő katonai személyek nyugtáit, de ezeket minél előbb a Haditanács nyugtáival kellett átcserélnie. Nagyjából e korábbi intézkedéseket erősítették meg a Dancsy István pénztáros és Mednyánszky Ferenc ellenőr részére kiadott 1707. évi utasítások is. A pénztáros részére kiadott utasítás a bevételek pontos és hiánytalan beszolgáltatása céljából meghagyta a pénztárosnak, hogy a tisztviselők beszolgáltatási kötelezettségeiről, azok határidejéről a számvevőség révén tájékozódjék, s a nyugtát a kamarai jövedelmet beszolgáltatónak csak abban az esetben adja ki, ha befizetési kötelezettségének hiánytalanul és határidőre eleget tett. A pénztári ellenőrnek adott utasítás (lényegében azonos az 1685. évi ellenőri utasítással) nagyjából ugyanazokat a rendelkezéseket tartalmazza, mint a pénztárosi. E szerint az ellenőr saját pénztári naplót vezetett, a negyedévi kimutatásokat és az év végi számadásokat a pénztárossal közösen készítették el. A befizetésekről kiadott nyugtát az ellenőr is aláírta, s a nyugtákról külön könyvet vezetett. A pénztári szervezetet és a pénzkezelés módját az 1710-es évek végén alapvető változás érte. A változás azzal a folyamattal volt kapcsolatos, amely az osztrák pénzügyigazgatásban a giróbank, a bécsi városi bank, majd az universalis bancalitas felállítását, a pénzügyigazgatás kettéoszlását, s ezzel az állami jövedelmek állami bankalappá való egyesítését eredményezte. A pénzügyigazgatás kettéválasztását (gazdasági és pénztári ügykörré) a bancalitas fiókjainak a megszervezésével a birodalom egyes tartományaiban is megvalósították. Bizonyos késedelemmel Magyarországon is sor került erre az átszervezésre. A bécsi giróbank 1704. évi szabályozásakor a magyar kamarai jövedelmeket is a