Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

bank állami dotációjához csatolták. A bécsi udvar elképzelései a magyar kamarai jövedelmeknek a bancalis collegium alá rendelésével kapcsolatosan ekkor azonban nem valósultak meg, a giróbanknak csak a sójövedelmet adták át ténylegesen. Megváltozott a helyzet 1714-ben, amikor az uralkodó hozzájárult egy újabb birodalmi pénzintézet, az ún. universalis bancalitas (Universalbancalitát) felállításához, A bancalitas szervezetét rögtön nem terjesztették ki Magyarországra, ezzel szemben a magyar kamarai jövedelmek feleslegét már 1715-ben a bancalitas bécsi pénztárába kellett uralkodói rendeletre az előző évi maradványokkal együtt beszolgáltatni. A királyi rendelet az összes kamarai ellenőröket (a pozsonyi pénztár ellenőre és a vidéki hivatalok ellenőrei) pénztári ügyekben a bancalitas alá helyezte. A bécsi udvar a továbbiakban nem elégedett meg azzal, hogy a Magyar Kamara csupán a pénztári felesleget szolgáltassa be a bancalitas pénztárába, s hogy csak a pénztári ellenőrök kerüljenek a bancalitas illetve a bancalitast igazgató bancalgubernium fennhatósága alá. Az udvar 1717-ben az összes kamarai bevételek és kiadások ügyeit magyarországi viszonylatban is a bancalitas hatáskörébe utalta, s a Kamaránál csupán a kamarai gazdálkodás irányítását, a jövedelmek beszedését hagyta meg. A Kamara kizárólag pénzkezeléssel foglalkozó tisztviselőit a bancalitas alá rendelte, a többi tisztviselőt csak annyiban, amennyiben pénztárosi teendőket is ellátott. így a pozsonyi pénztár pénztárosát és ellenőrét is közvetlenül a bancalitas alá helyezték. Ezeket a rendelkezéseket követte 1718-ban a pozsonyi kamarai pénztár átszervezése az osztrák bancalis intézmény mintájára. Az átszervezéssel a pozsonyi kamarai pénztár a bécsi bancalitas fiókjává, bankképviseletévé (Bancalrepraesentanz) alakult át, amely természetesen közvetlen függésbe került a bécsi universalis bancalitastól. Az 1720. évi utasítás az új helyzetnek megfelelően módosította, helyesebben mondva, csökkentette a Magyar Kamarának a pénztárügyekben eddig gyakorolt tevékenységét. A Magyar Kamara tisztviselői nem avatkozhattak bele a pénzátvétel és a kifizetés dolgába, minden jövedelem felett az universalis bancalitas, illetve fiókja, a pozsonyi bankképviselet rendelkezett. A Magyar Kamara csupán sürgős esetben, amikor nem volt idő a bancalitas vagy a Bécsi Kamara rendelkezéseit kivárni, intézhetett utalványt 100 Ft erejéig a bankképviselethez. Jogában volt továbbá a Magyar Kamarának évente 400 tallért a szegények részére alamizsnaként kiutaltatni. A magyar kamarai pénztárügy 1746-ig tartozott a bécsi bankszervezet hatáskörébe. Az osztrák örökösödési háború idején, 1745-ben azonban megszüntették a pénzügyi követelményeknek megfelelni képtelen bécsi universalis bancalitast és a helyébe lépő ideiglenes kamarai és katonai pénztári főigazgatóságot is. A pozsonyi kamarai pénztárt 1746 januárjában ismét a Magyar Kamara alá rendelték. Közrejátszott ebben az is, hogy a Magyar Kamara pénzügy igazgatási hatásköre 1740 után tetemesen megnövekedett. A kamarai pénztárügy átszervezésével kapcsolatban újból szabályozták a Magyar Kamara pénztári hatáskörét és a pozsonyi főpénztár — amint akkor nevezték—működését. A pozsonyi főpénztár ismét csak a Magyar Kamara utalványozására fizethetett. A Szepesi Adminisztráció kassai főpénztára, továbbá a szegedi főpénztár (nemkülönben a vidéki kamarai pénztárak) szintén csak a Magyar Kamara utalványozásait fogadhatták el. Az újból felállított pozsonyi főpénztár személyzete kezdetben a pénztárfőnökből (prefectus), az ellenőrből (contralor), s egy segéderőből állott. Később, hogy a pénztár