Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

II. EGYÉB KINCSTÁRI SZERVEK LEVÉLTÁRAKBA NEM SOROLT KINCSTÁRI FONDOK

Diósgyőri uradalom: Diósgyőr, Miskolc, Mezőkeresztes, Mezőkövesd, Felsőgyőr, Kisgyőr, Bábony, Radistyán, Kápolna, Parasznya, Varbó, Aranyos, Ládháza, Sajópetri, Óhuta, Újhuta, Muhi, Csaba, Hámor 1756: Diósgyőr, Miskolc, Mezőkeresztes, Mezőkövesd, Kisgyőr, Sajópetri, Bábony, Kápolna, Radistyán, Parasznya, Varbó

25 1892: (nem az egész helység) Diósgyőr, Miskolc, Kisgyőr, Szt. Mária, Óhuta, Bábony, Radistyán, Mezőkeresztes, Sajópetri, Aranyos, Kápolna

26 Tokaji uradalom: Tokaj, Tarcal, Büd, Téglás, Balsa, Tímár, Rakamaz, Tiszaladány, Tiszalök, Taktakenéz, Szada, Tiszatarján 1892: (nem az egész helység) Tokaj, Tarcal, Timár, Tiszaladány, Rakamaz

27 Szórványos adataink arról tudósítanak, hogy az uradalomnak volt levéltára.

28 Lehetséges, hogy ez megegyezett az archívum praefectorale-val. Az ,,ad archívum praefectorale" kifejezéssel elsősorban összeírásokon, összesítő számadásokon stb. találkozhatunk, és ez valószínűsíti az azonosságot. Az is elképzelhető azonban, hogy a prefektusi levéltár csak a főtiszt irattára volt — aminthogy volt archívum provisorale is —, és ez esetben nem biztos, hogy az archívum dominale és a praefectorale egy és ugyanaz. Az uradalmi levéltár rendezése általában az ügyész feladata volt, és ez ismét valószínűsíti azt a feltevést, hogy volt egy külön, minden tisztviselői irattártól független uradalmi „archívum".

29 Ennél többet az uradalmi levéltárról és annak felépítéséről, az officiálisok irattárairól nem tudunk. Az iratanyag 1955-ben került a Miskolci Állami Levéltárból az Országos Levéltárba. Az ömlesztett állapotban lévő fondot részleges restaurálás után 1969—1970-ben középszintig rendezték és mintaállványozták. A jelenleg 15 állagra tagolódó koronauradalmi fondot korábbi rendezetlen állapotában az E 332. törzsszám jelölte. Ma ez a szám az Uradalmi Igazgatóságra vonatkozik. — A rendezést az egykori hivatalszervezet és hivatali tevékenység figyelembevételével végeztük, tehát az állagokat és ezeken belül a sorozatokat részben szervezeti, részben funkcionális szempontok szerint alakítottuk ki. Az egykorú irattári rendet nem tudtuk visszaszállítani, mivel az ügyviteli segédkönyvek nagyon töredékesen maradtak ránk. A zömmel XIX. századi anyagban általában az előrecsatolásos alapszámos rendszert alkalmazták több-kevesebb következetességgel. Ettől az általánostól eltérő iratkezelési gyakorlatot is megfigyelhetünk az anyagban, különösen a XVIII. századi részben. Erről az egyes állagok részletes tárgyalásakor esik szó. A szervezeti-funkcionális alapon kialakított állagok mellett néhány tárgyi, alaki állagot, mint pl. számadások, összeírások, szerződések stb. is létrehoztunk, nemcsak azért, mert eredeti helyük már nem volt megállapítható, hanem mert több esetben annak idején is elkülönítve kezelték őket, így pl. az összeírásokat, szerződéseket, leltárakat. Az anyagból számos reponenda került ki, amelyeket részben az Országos Levéltár más törzsegységeiben, részben az egri és a miskolci levéltárakban kellett elhelyezni. A diósgyőri uradalmi iratok hozzájárulhatnak ahhoz, hogy mint legnagyobb meg-