Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

II. EGYÉB KINCSTÁRI SZERVEK LEVÉLTÁRAKBA NEM SOROLT KINCSTÁRI FONDOK

E 328. PRAEFECTORATUS REGIO-CORONALIS DOMINII Az óbudai uradalmat már az 1514: III. tc. a királyi birtokok között említette. A török hódoltság megszűnése után gróf Zichy Péter zsámbéki főkapitány kapott rá adományt. Halála után a birtok második házasságából származó fiára, Miklósra szállt. Végül Mária Terézia uralkodása alatt a Kamara gróf Zichy Miklós özvegyétől, gróf Berényi Erzsébettől az uradalmat — az özvegy részére haláláig fizetendő évi 16 000 Ft ellenében — visszaváltotta és a korona tartozékának nyilvánította. A hat — egymástól területileg különálló — birtokrészből álló uradalom egyike volt a legnagyobb apparátussal működő és legjobban jövedelmező koronabirtokoknak. A területileg szétszórt uradalmat az óbudai központi prefektorátusból és provizorátusból irányították. Az egyes birtokrészek élén a központi prefektusi hivatalnak alárendelt kulcsárok (frumentáriusok) álltak. Az egyes birtokrészek a következők voltak: Óbuda (Békásmegyer) — Budaörs (Budakeszi) — Zsámbék (Tök, Perbál) — Szántó — Szentendre (ízbek, Monostor) — Dunabogdány (Tótfalu). E birtokokhoz az 1790-es évektől a visegrádi koronauradalom (Visegrád, Kisoroszi, Nagymaros, Kismaros, Zebegény és Kóspallag) csatlakozott, amely ettől kezdve az óbudai prefektusi hivatal vezetése alá került. Az óbudai koronauradalom iratanyaga töredékesen maradt fenn. A megmaradt iratanyag a jelzett évkoron belül két részre oszlik: az iratanyag egy része az 1768— 1778-as, más része az 1796—1850-es évek gazdálkodására és uradalmi adminisztrációjára vet fényt. — Az uradalmi ügyész zömmel XIX. századi iratai a Királyi Jogügyigazgatósági Levéltárban lelhetők fel E 625. és 671. jelzetek alatt. Az anyagban — az említett időbeli korlátozások között — az óbudai prefektus (az első évkoron belül: Ferberth Ferenc — a XVIII. század 90-es éveiben: Bartal Pál) hivatalos iratváltását találjuk a Magyar Kamarával, alsóbb uradalmi tisztviselőkkel, valamint idegen hatóságokkal és személyekkel. Ennek megfelelően az iratanyag formailag a beérkezett iratok és válasz-fogalmazványok főtípusaira tagolódik. A Kamarától érkezett rendeletek gyakran intézkednek a gazdálkodás és különböző termelési ágak (pl. gabonatermelés, állattenyésztés, szőlőművelés, erdőültetés, fakitermelés, selyemhernyó-tenyésztés, halászat stb.) részletkérdéseiben. Ezen kívül sok esetben rendel el a Kamara különböző összeírásokat (pl. egyházi javak, tűz- vagy árvíz okozta károk összeírását), uradalmi építkezéseket (magtár, présház, malom, pince, kocsma stb.). Intézkedik egyházi tizedbérleti ügyekben, sürgeti az évi és negyedévi elszámolásokat, költség-előirányzatokat és tervrajzokat, meghatározza ezek összeállításának és felter1768-1850 5 csomó, 1 kötet a) Gazdasági iratok b) Úrbéri iratok c) Másolati könyv 1772 1771 1768 1850 1778 1777 4 csomó 1 csomó 1 kötet