Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

II. EGYÉB KINCSTÁRI SZERVEK LEVÉLTÁRAKBA NEM SOROLT KINCSTÁRI FONDOK

VI. A melioratio-kra a deterioratio-kra vonatkozó iratok elenchusai VII. A kincstár replica-jának és dupplica-jának (viszontválasz) kivonatai VIII. Magánvélemények az örökösök követeléseiről IX. A kincstár követelései a bizonyítékokkal együtt X. Az örökösök válasza a kincstár követeléseire XI. A kincstár újabb bizonyítékai az örökösök kifogásaira XH. Az örökösök újabb válasza XHI. A deterioratio-k kivonata XTV. Kimutatás a kölcsönös követelésekről XV. A kincstár követeléseinek létrejötte, bizonyítékok a reálisnak vélt 49 398 Ft-nyi követeléshez XVI. A mentesített s szabad földek tárgyában történt vizsgálatok jegyzőkönyvei XVn. Különféle iratok XVIII. 1753—1765 (egy bérlet ideje) melioratio-k kimutatása XIX. A liquidatio-s munkálatokra vonatkozó kamarai rendeletek és bizottsági jelentések XX. Az uradalom 1776-os összeírása, amelyet a bizottságok a munka megkezdése előtt végeztettek el. (Elhelyezve: U. et C. fasc. 176. no. 18.) A tárgyi csoportokon belül az iratokat részben folyamatos sorszámozással, részben betűjelzettel látták el. A kincstár által felmutatott, illetve az örökösök által összegyűjtött bizonyítékok külön-külön számsort kaptak. c) Acta Depurationalia Dominia Regécz et Sáros-patak concernentia 1803 1803-ban a Kamara képet akart szerezni a regéci és sárospataki kettős uradalom értékéről, a birtokállományban bekövetkezett változásokról. A vizsgálat, amelyet Kaszner András uradalmi prefektus folytatott le, főként a következő kategóriákra terjedt ki: eladományozott, idegen kézen lévő, de visszaváltható földek; végleg elidegenített, örök jogon eladományozott földek; olyan földek, amelyekről a birtokosok okleveles bizonyítékkal nem rendelkeznek; királyi adomány alapján bírt földek; curialis és mentesített telkek, amelyeket az uradalom már visszaváltott; idegen kézen lévő birtokok, amelyek visszaváltásra nem alkalmasak, illetve nem kifizetődők. A két uradalomhoz tartozó valamennyi helységben összesen 36 tanúvallomási jegyzőkönyvet készítettek. A fentebb felsorolt kategóriák szerint 6 ,,classis"-t állítottak fel; ezeken belül az egyes birtokrészek, mint egyedi ügyek „positio" megjelölést kaptak. A ,,positio-k" foglalják magukba a jogot bizonyító iratokat, mint mellékleteket. Az iratokról 1812-ben készítettek elenchust, amikor azokra az akkori birtokosnak, Bretzenheim Károlynak szüksége volt. Az iratanyag zömét az egyes tanúvallomási jegyzőkönyveket kísérő különböző mellékletek alkotják. Ezek kivétel nélkül birtokjogi vonatkozásúak, az uradalmak belső életével kapcsolatos gazdasági iratanyagot nem tartalmaznak. A XVI. századig visszanyúlóan a következő irattípusokkal találkozunk, többnyire másolatban: adománylevelek, kiváltságot tartalmazó oklevelek, kötelező levelek, adósságlevelek, eladólevelek, engedmény levelek, bérleti- és egyéb szerződések, becslések, nyugták, a Királyi Jogügyi Igazgatóság és a Kassai Kamarai Adminisztráció rendeletei, peregyezség, intőle-