Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

A büró és a departamentum nem azonos képződmények. Az 1790 után visszaállított Kamaránál 10—11 tanácsosi büró volt. A departamentumok száma ezzel szemben 20—25 között váltakozott. Ennyire volt szükség a Kamara ügykörének tárgyi csoportosítására. A 20—25 departamentum ügyeit a 10—11 tanácsosi bürónak kellett elintéznie. A Magyar Kamara szervezeti egységei az elnöki, alelnöki, tanácsosi bürók, továbbá a segédhivatalok és a szakhivatalok voltak. A segédhivatalokra és a szakhivatalokra is többször alkalmazza az egykorú szóhasználat a büró kifejezést. A departamentumok (ügyosztályok) 1790 után is inkább a kamarai ügykör osztályainak, csoportjainak minősíthetők. A Kamarához került ügyeket e pontosan és határozottan megállapított departamentumok szerint intézték, s a departamentális beosztás az iktatástól kezdve az iratok irattári elhelyezéséig szigorúan érvényesült, ahol minden departamentum anyaga önmagában zárt irattári rendszert (a Helytartótanácstól örökölt kútfő-tételes rendszert) kapott. A departamentum tehát nem szervezeti, hanem inkább ügyviteli és irattári osztály volt.

48 Az iroda és kiadóhivatal Az iroda a XVH. század végén még magába foglalta mindazt a személyzetet, amely az iratok kiállításával (fogalmazványok letisztázásával), elküldésével, megőrzésével, rendbe rakásával és az iratok megőrzéséhez szükséges segédkönyvek készítésével, szükség esetén hivatalos célra az iratok kiemelésével, utána visszahelyezésével foglalkozott. Együtt volt még tehát a későbbi kiadóhivatal és a későbbi irattári hivatal. Meg kell jegyezni, hogy az irattári hivatal elkülönítésének jeleit 1710 után már határozottan észre lehet venni. A tanács többször irattári hivatalt (officium regestraturae) említ rendelkezéseiben. Ennek alapján már beszélhetünk különálló irodai és különálló irattári személyzetről, illetve későbbi hivatalról is. Az iroda (cancellaria) munkáját továbbra is egy kamarai titkár vezette. A legmagasabb rangú irodai tisztviselők továbbra is a fogalmazók voltak. A fogalmazók olvasták össze a lemásolt tisztázatot a fogalmazvánnyal, általában ügyeltek arra, hogy az iratokat helyesen állítsák ki. Őket bízták meg az irodai jegyzők ellenőrzésével is. Az irodai jegyzők gondoskodtak egyébként arról, hogy a titkárok vagy a tanácsosok a kikért fogalmazványokat szükség esetén az irodából megkapják, s hogy e fogalmazványok használat után a helyükre kerüljenek. Az iroda személyzetének az összetétele a XVIII. század első felében nem változott. Az 1731. évi állapot szerint az irodában 2 kiadó-fogalmazó, 8 irodai jegyző és 4 járulnok tevékenykedett. Az 1720. évi utasítás értelmében a kamarai fogalmazványokon megszaporodtak az ügyviteli jellegű feljegyzések. Rendszeresen megtalálható ezeken a kamaraelnök és a titkár aláírása, sőt a számvevőhivatal ellenőrzését tanúsító feljegyzés is (videat officina rationaria, vidit officina rationaria), továbbá a mellékletek (másolatok vagy eredeti iratok) csatolását meghagyó utasítások. Az iratok belső részén olvasható az iratot a fogalmazvány alapján kiadó kancellista neve és a kiadás kelte. A Kamarához érkezett iratokra bizonyos feljegyzéseket szintén az irodában vezettek rá. Az idő folyamán több