Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

II. EGYÉB KINCSTÁRI SZERVEK LEVÉLTÁRAKBA NEM SOROLT KINCSTÁRI FONDOK

gyatéki ügyekben való intézkedést, a tartomány valamennyi hivatalának s az igazságszolgáltatásnak irányítását. Megnövekedett munkáját 6 egységben folytatta: 3 tanácsosa, actuariusai, registratorai, expeditorai, kancellistái és accesszistái voltak. Alá tartoztak a Verwalter-, Kreis- és Rent-Amt-ok, az adóhivatalok (Ober- és Untereinnehmeramt-ok), a sólerakóhelyek (Haupt-Salzlegstatt és Salzlegstatt-ok), a harmincadok, harmincadfiókok és erdészeti hivatalok, posták, az élelmezési és építkezési igazgatóság, s politikai-katonai vonatkozású levelezésük dolgában a megyék is. 1782-ben feloszlott a bekebelezési bizottság, s attól kezdve az Adminisztráció a Magyar Kamara fiók-szerveként végezte feladatait 1848-ig. (1782—85 közti működésének szabályozá-. sára 1. Banatica, 1782. febr. No. 273. 1785—1790 közt — amikor az egész közigazgatás új szervezetet kapott s a bánsági megyék is, a Bácskával együtt, a temesi közigazgatási kerület részeivé váltak — a Kamara szerepét a Helytartótanács vette át.) II. József halála után, a megyék korábbi hatáskörének visszaállításával, erősen leszűkültek az Adminisztráció funkciói. A két katonai határőrvidék az 1778-as rendezés után is megmaradt, sőt 1838-ban egy harmadikkal (a „német bánságival") egészült ki. Most sorra ismertetjük az ügyköröket, melyek az Adminisztrációnak fennállása alatt munkát adtak. A század első felében, amíg az adminisztrátor a tartomány katonai és polgári igazgatásának is feje volt, hivatalának igen sok katonai vonatkozású ügyet kellett intéznie. Haditanácsi rendelkezések nyomán itt intézkedtek a csapatok átszervezéséről, a, ,Landmiliz" toborzásáról és beosztásáról, a polgári és katonai területek különválasztásáról, illetve átcsoportosításáról. A Generalcommando gyakran nyújtott az Adminisztrációnak karhatalmi segítséget rendfenntartás, lázongások lecsillapítása, gonosztevők, szökött telepesek, jobbágyok üldözése céljából. A kincstár nem katonai alkalmazottainak viszont kötelességük volt a katonaszökevények felkutatására, elfogatására és beküldésére minden segítséget megadni. Ellenséges (török) csapatokról hozott hírek nem egyszer érkeztek a Bánság legfőbb hatósági szervéhez. Bécsben jóváhagyott tervek nyomán épülő vagy javítandó erődök, kaszárnyák, katonai raktárak építőanyagának beszerzése és építkezési költségeinek fedezése az Adminisztráció feladata volt, nemkülönben az állomásozó vagy átvonuló csapatok elszállásolásának, élelmezésének, tűzifa- és takarmányellátásának, lóutánpótlásának, fuvarszükségletének, zsoldjának biztosítása. Ezeknek a feladatoknak a közvetlen elvégzésére katonai szervek állottak rendelkezésre, de a Feld-Proviant-Amt-ok az Adminisztráció kincstári raktáraiból kapták az uradalmakból beszerzett vagy kereskedőktől vásárolt élelmet és az Adminisztráció szerveinek segítsége nélkül nem tudtak szerezni szállást, készpénzt, nyersanyagot sem. Háború idején a Bánságba került hadifoglyok ellátása ugyancsak kincstári feladat volt. Az Adminisztrációhoz érkeztek a katonai kihágások (parancsnokok robot- és szolgáltatáskövetelései, katonák erőszakoskodása) miatti panaszok is. A zsoldkalkuláció miatt a helyi kincstárszervnek tudnia kellett a fontosabb katonai kinevezésekről is. A katonai ügyeknek 1751-ben történt leválasztása után változatlanul az Adminisztráció feladata maradt a hadsereg anyagi ellátásáról való gondoskodás, sőt egy ideig még a megyei és tartományi biztosi szervezet felállítása (1778) után is. A Bánság felszabadítása után a Mercy-adminisztráció erősen szorgalmazta a telepítést, részben a török háborúban résztvett katonák megtelepítése, részben birodalmi né-