Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

II. EGYÉB KINCSTÁRI SZERVEK LEVÉLTÁRAKBA NEM SOROLT KINCSTÁRI FONDOK

c) Bánsági kamarai szervek BEVEZETÉS Az egykori Dél-Magyarországnak az a része, amelyet a Tisza, a Maros, valamint az erdélyi és a szerbiai-havasalföldi országhatár zár be, az 1716—17-es osztrák-török háborúban szabadult fel az oszmán uralom alól. A bécsi udvar ezt a „Temes Bánság"nak elnevezett területet sem csatolta vissza Magyarországhoz. Az itteni katonai és polgári hatalom a császár megbízásából már a békekötés (Pozsarevác, 1718) előtt, 1716 őszén Mercy Claudius gr. tábornok kezébe került. 1717-ben Kallanek Sándor szlavóniai kamarai felügyelőt nevezték ki bánsági kincstári biztossá (Kameral-EinrichtungsCommissariussá) és az ottani kincstári jószágok, jövedelmek kezelőjévé, ő azonban nem foglalta el új helyét. Az ügyeket továbbra is Mercy vezette 1734-ben bekövetkezett haláláig s ő nyújtotta be az udvarnál a tartomány kincstári berendezésére vonatkozó részletes tervet is (Haubt-Einrichtungs-Werk). A helyzet konszolidálódásával egy katonai és kincstári szakemberekből álló vegyes tanácsot neveztek ki mellé (tagjai: a temesvári várparancsnok, a hadi főkomisszárius és két kincstári tanácsos) s Mercy most már a „Landes Administration des Temeser Banats" élén Temesvárról irányította az egész bánsági kormányzatot, beleértve az igazságszolgáltatást is. Az adminisztráció feladata volt a felülről érkezett utasítások végrehajtása s valamennyi területi szerv felügyelete, a jövedelmek átvétele és továbbítása, a számadások ellenőrzése. Lényegében ráhárult a csaknem pusztává vált tartomány benépesítésének és kultúrtájjá alakításának szervezőmunkája is: szántó-, erdő- és halgazdaságok korszerűsítése, a kisipar fejlesztése, utak, hidak, csatornák építése és karbantartása, a sóellátás, a postaés vámhálózat megszervezése, malmok, gyárak, sör- és pálinkafőzők, kocsmák üzembehelyezése, a közbiztonság megteremtése, az uradalmak és úrbéri kereteik kialakítása, a városok ellenőrzése, az egyházak támogatása, a lakosság panaszainak orvoslása és a területen állomásozó csapatok ellátása. Az ügyeket kollegiálisán tárgyalta, az elé tartozó fontosabb bírósági megkereséseket (köztük az alsóbb fokról érkezett fellebbezéseket), ha polgári személyekről volt szó, a polgári tanácsosok, ha katonaiakról, a katonaiak intézték. Utóbb a tanács kibővült egy igazságügyi előadóval (Justizrat) s egy-egy kincstári, illetve katonai actuariussal. A hivatalon belül csakhamar elkülönült a pénztáros és a számvevő ügyköre. Bécsben a Haditanács, az Udvari Kamara és a Bancalitat egy-egy képviselőjéből alakult bizottság foglalkozott az Adminisztráció irányításával és ellenőrzésével. Rendelkezések elsősorban az Udvari Kamarától és a Helytartótanácstól érkeztek hozzá. Mindjárt a visszafoglalás után végbement a Bánság igazgatási beosztása. A több mint 160 évig tartó hódoltság után mindössze 21 000 nyomorúságos szerb és^román háztartás maradt a területen. A lakosság zömét 11 kincstári kerületbe (District) osztották. A kerületek székhelyein (Csákóvá, Csanád, Nagybecskerek, Karánsebes, Lippa, Lugos-Facset, Orsova, Pancsova, Temesvár, Újpalánka és Versec) Districts-Verwalteramt-ok (kezdetben átmenetileg Vice-Gespann-ok) működtek Verwalter-ral, el-