Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

A visszaállított Kamara ügyosztályi rendszere A Magyar Kamara 1790 után majdnem változtatás nélkül átvette az ügyintézésnek azt a módját, amelyet a Helytartótanáccsal való egyesítés idején természetesen a kamarai ügyek tárgyalásánál alkalmaztak. Az ügyintézésnek ez a formája bizonyos lényegtelen módosításokkal egészen 1848-ig, a Magyar Kamara megszűnéséig fennállt. Az ügyintézés legfontosabb mozzanatai: az iratok iktatása, a tanácsülési jegyzőkönyvek vezetése és szerkesztése, a tárgyalás módja a kamarai tanácsüléseken, az ügyosztályok szerint folyó ügyvitel, az iratok kiállítása, az iratok irattári rendje, a regiszratúra rendszere, 1848-ig majdnem teljesen ugyanaz mind a Helytartótanácsnál, mind a Kamaránál. Hivatali szervezet és személyzet A kamarai személyzeti státus 1791. évi szabályozásánál az udvar a kamarai tanács létszámát az elnökön és az alelnökön kívül 11 főben állapította meg. Ez a létszám kb. azonos volt az 1772. évi utasításban engedélyezettel. Az 1811. évi szabályozás 10 főben állapította meg a tanács létszámát. Ebben a létszámban benne kellett lennie az 1807. évben kinevezett bányaügyi referensnek és a királyi jogügyi igazgatónak is. A tanács létszáma e szabályozás szerint valamivel kisebb volt az 1772-ben engedélyezettnél, amit természetesen a napóleoni háborúk pénzügyi nehézségeivel kell magyaráznunk. A létszám e rögzítése ellenére 2—3 létszámfeletti tanácsos majdnem minden évben akadt a Magyar Kamaránál. Sőt az 1840-es években a tanács az elnökön és alelnökön kívül, a tiszteletbeli tanácsosokkal együtt már 15—17 kamarai tanácsosból tevődött össze. A titkárok és a fogalmazók esetében még nagyobb a különbség az engedélyezett és a valóságban alkalmazott személyzet között. A titkárok és fogalmazók száma egyre nagyobb lett, 1832-ben 13 titkár, 17 fogalmazó, az 1840-es években 15—17 titkár, s közel 20 fogalmazó dolgozott a Kamaránál. Emellett igen nagy volt a fogalmazó gyakornokok száma is, 1832-ben pl. 13, 1842-ben 12, 1843-ban 13, 1845-ben 35, 1847-ben 37. Említettük, huogy 1772 után a Kamaránál minden előadó tanácsos mellé bizonyos titkári és fogalmazói személyzetet osztottak be egy vagy esetleg több ügycsoport ügyeinek intézésére. Ebből az együttműködésből alakult ki az a szervezeti egység, amelyet II. József korában bürónak hívnak. A büró a tanácsost és a hozzá beosztott fogalmazó személyzetet és e személyzet munkahelyét, irodáját jelentette. A visszaállított Kamara szintén átvette ezt a büró-rendszert. A Magyar Kamara hivatali helyiségeinek elosztását feltüntető jegyzék 1791-ben elnöki, alelnöki és 10 tanácsosi büróról ad felvilágosítást. Az osztály, illetve ügyosztály az 1848 előtti kormányszékeknél — így a Kamaránál is — departamentum néven ismeretes. A departamentumok a Kamara hatáskörébe eső ügyeknek bizonyos csoportjait, osztályait jelentették. Minden ügy, illetve minden irat (az irattal kapcsolatos tanácsülési jegyzőkönyv is) már az iktatásnál megkapta helyét a maga ügyosztályában.