Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

lása céljából 1785. augusztus 11-én egyesítette. A két hatóság egyesítésével a tanács szervezete is megváltozott. Az egyesített tanácsban az elnöki mellé két alelnöki állást létesítettek. Az első alelnök a kamarai, a második a helytartótanácsi ügyek intézését irányította. Az első alelnököt, mint a kamarai ügyek vezetőjét, a kincstartói címmel (thesaurarius) ruházták fel. A Kamarával egyesített Helytartótanács tanácsa 1786-ban 1 elnökből, 2 alelnökből és 22 tanácsosból, tehát 25, 1790-ben pedig 26 főből tevődött össze. A két hatóság egyesítése után a kamarai ügyek intézésénél is teljesen a helytartótanácsi ügyviteli rendszert alkalmazták. A kamarai ügyek részére külön ügyosztályokat állítottak fel. Keletkeztek azonban olyan ügyosztályok is, amelyek vegyesen foglalkoztak helytartótanácsi és kamarai jellegű ügyekkel. Az egyesítés következtében a kamarai ügyeknél először is az iktatás módja változott meg az 1785 előtti kamarai gyakorlathoz képest. A Helytartótanácsnál az iktatás külön központi iktatókönyvbe (protocollum exhibitorum) történt, amelyben az iratokra vonatkozó bejegyzések minden évben 1-től kezdődő sorszámokat (iktatószámokat) kaptak. Az egyesítés után a kamarai vonatkozású iratokat is e központi iktatókönyvbe vezették be. Az iktatásnak ez a módja az 1790 után visszaállított Magyar Kamaránál is megmaradt, ekkor természetesen a Magyar Kamarának külön iktatókönyve volt. A tanácsülési jegyzőkönyvek szerkesztése a Helytartótanácsnál kissé eltért az addigi kamarai gyakorlattól. A Helytartótanácsnál 1783-ig a tanácsjegyző vezetett jegyzőkönyvet a tanácsülésekről. Ezt az eljárást 1783-ban, a tanácsülési jegyzői állással együtt, megszüntették. Az új rendszerben az előadói íveket, a tanácsülési jegyzőkönyv tervezetét, ügyosztályok szerint a referensi irodák (bürók) készítették el. E tervezeteket módosították és hagyták jóvá a tanácsüléseken. A tanácsülésen jóváhagyott s a döntés értelmében esetleg megváltoztatott jegyzőkönyvi íveket az iktatóhivatalban lemásolták és egybekötötték. így születtek meg az egyes ügyosztályok jegyzőkönyvei. A Helytartótanács ügyintézési reformjánál lényeges újítás volt a sessionalis (a tanácsülésen megtárgyalt érdemleges) és a currens ügyek (csak formai intézkedést kívánó folyó ügyek) elkülönítése. A kamarai jellegű ügyek intézésénél ez nem volt újszerű dolog, hisz a Magyar Kamaránál a currens ügyek elkülönítését már az 1772. évi utasítás kísérőrendelete meghagyta, a currens jegyzőkönyveket e rendelkezés alapján csak 1779 óta vezették. Az ügyosztályi (departamentális) rendszer tökéletesebb lett a Magyar Kamara 1785 előtti ügyosztályi rendszeréhez képest a két hatóság egyesülése után. Ezt jelzi többek között a büró-rendszer kialakulása is. A ,,bureau" az előadó tanácsos hivatalos helyiségét és a tanácsoshoz beosztott személyzetet jelentette. A büró munkáját az előadótanácsos irányította, beosztottjai titkárok, fogalmazók és fogalmazó-gyakornokok voltak. A burokban rendszeres munka folyt, az otthoni munkát igyekeztek megszüntetni. Az irattári rendszer vonalán a két hatóság egyesítése azt a változást hozta, hogy a kamarai jellegű ügyosztályoknál is általánossá vált a kútfő-tételes irattári rendszer, sőt az ügyosztályi lajstrom- és mutatókönyvek (regestrum et index) felépítése is teljesen azonos lett.

47