Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

II. EGYÉB KINCSTÁRI SZERVEK LEVÉLTÁRAKBA NEM SOROLT KINCSTÁRI FONDOK

a katonaitól, egyesítették a harmincad- és a sóhivatallal, megszüntetve a sóigazgatás azelőtt fennállott függetlenségét. E pénztárba folyt be valamennyi szlavón kamarai jövedelem. A másik lényeges rendelkezés a Szerémségre ill. a péterváradi provisorra vonatkozott, akit az uralkodói akarat harmincadinspektorrá tett. Ugyanaz a hivatalnok kezelte a magyarországi rész harmincadjövedelmét, valamint felügyelte a sójövedelmet is. Címe „provisor cameralis et simul tricesimae inspector" lett. A Péterváradtól Klenakig tartó vidéken, a Duna és a Száva mellett elhelyezkedő harmincadhelyeket ellenőrizte.

24 Egyedül Bongárd Ferdinándnak volt szerencséje az inspektoratus rövid fennállása alatt, 1750—1776 között, ezt a tisztet betölteni. Az inspektor lényegében az adminisztrátor szerémségi fiókszerve volt. Az adminisztráció 1773-ban, az ország egész kamarai igazgatásának átszervezése idején szüntette meg működését. A Szerémi Felügyelőség még 1776-ig működött; 1775-től a Bácsi Kamarai Adminisztráció alárendelt szerve volt. A szlavón és szerémségi hivatalok iratait a felszámolás után a kamarai levéltárba szállították. Milyen ügykörök foglalkoztatták a Szlavón Kamarai Adminisztrációt (felügyelőséget, főigazgatóságot)?

25 A kincstár jövedelemcsoportjai között, melyeket számon kellett tartania, ezen a határvidéken talán a harmincadok voltak a legfontosabbak. A Habsburg- és a török birodalom közt elég élénk árucsere folyt (gabona, gyarmatáruk stb.); az Adminisztráció adta ki a harmincadcédulákat, ellenőrizte a határforgalom áruit, pénzforgalmát, az elkobzott értékeket, hozzá érkeztek a panaszok túlzott vámkövetelés, jogtalan elkobzás, a vámolás körüli civódások dolgában, s ez tartotta számon a bécsi rendelkezések szerint megszabott tarifát és az idegen pénzeknek felülről közölt árfolyamát. A belső révvámokat általában bérlők kezére adták. Sok jövedelmet várt a kincstár a különféle állami adók, illetékek behajtásából (porció, Vermögenssteuer, arrha, pópák adója, diétapénz, taxák). Ezeket az állami építkezési, fahordási közmunka, fuvar (Fortifications-Roboth, gratuitus labor, Vorpsann), illetve az utóbbiak pénzmegváltása egészítette ki. A helyes adó- és robotelosztás (ennek érdekében az adózók összeírása), a mentesítés és a behajtás megfelelő szervek útján a Főigazgatóság feladata volt, fölöttes hatóságaitól csak az elvi irányítást kapta meg (így a Contributionssystem-et a Bancalitat-től). Jelentős jövedelmek származtak a kamarai birtokokon folyó gazdálkodásból: úrbéres szolgáltatások, saját kezelésű földek (elsősorban erdők) hasznai és a kisebb királyi haszonvételekből befolyó összegek. Hogy minél nagyobb összegű földesúri cenzus, élelemszolgáltatás, földesúri igás- és kézirobot folyjék be, elsősorban a gyér lakosság számát kellett betelepítések útján növelni, másrészt az úrbéresek jövedelmét gazdálkodásuk korszerűsítésével és kíméletes bánásmóddal gyarapítani. Az utasítások mindkettőt a Főigazgatóság feladatává teszik. A telepeseket kedvezményekkel csalogatták: egyes esetekben még törökök megtelepítésére is sor került. A jobbágyok nehéz helyzetén panaszaik kivizsgálásával, szükség esetén az úriszék elé bocsájtásával kellett enyhíteni, utóbb az úrbérrendezés pontos végrehajtásával. A kamarai hatóságnak figyelemmel kellett kísérni a községi bíróválasztásokat is. A mezőgazdaság föllendítését célozták azok az intézkedések, amelyek a takarmánynövények vagy a selyemtermesztés meghonosítását propagálták. (Igyekeztek fellendíteni az aranymosást is.) Sűrűn