Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

II. EGYÉB KINCSTÁRI SZERVEK LEVÉLTÁRAKBA NEM SOROLT KINCSTÁRI FONDOK

könyvek (Justizprotocolle és Decretations-Protocolle) készültek; irataikat évek szerint őrizték. A részletes utasítások, az udvari ellenőrzés sem segített azonban a helyzeten, és Bécs 1736-ban újabb udvari bizottságot küldött ki az egyenlőtlen adózás, a közbiztonság hiánya, a katonaság visszaélései, a jogszolgáltatás igazságtalansága miatti panaszok és lázongás elsimítására. A bizottság vezetője gr. Hamilton tábornok ill. távollétében a temesvári parancsnok Engelshoffen volt. Kamarai részről mint concomissariust Eberl udvari kamarai tanácsnokot, a korábbi biztost rendelték ki.

19 Az új bizottság eddig szokatlan formában találta meg a megoldást: egy állandó bizottságot állított fel, az ún. Landes-Deputation-t, amely a helyi katonai és kamarai főhatóságok 2-2 képviselőjéből állott. A deputatjo határozott minden, a tartományt általában érintő közigazgatási, helyi, rendészeti és jogi vonatkozású kérdésben, különös tekintettel az egymáshoz szorosan kapcsolódó katonai és kamarai feladatok összehangolására. A General Commando és az Oberdirection csak a ,,purum militare" ill. a „purum camerale" ügyekben tevékenykedhetett önállóan.

20 A Landes-Deputation 1745-ig működött, amikor napirendre került a megyei szervezet visszaállítása ezen a területen. A Landes-Deputation ezután is vegetált még egy ideig, noha iratai nem maradtak fenn. Egy 1745. dec. 22-i királyi leirat kívánatosnak tartotta, hogy a Deputation eddigi tagjaival, eddigi területi hatáskörével továbbra is működjék Sclavonische Neoacquistische Commission név alatt, azzal a lényeges különbséggel, hogy valamennyi ügyben az ottani hatóságok felügyelete alatt tevékenykedjék, kivéve a vesztegzár és csempészeti ügyeket, amelyek tekintetében közvetlenül egy Kolowrat által vezetett bécsi bizottsághoz tartozik.

21 Nem csoda, ha a Neoacquistische Commission-nak nem maradtak fenn iratai, hiszen mint a helyi szervek függvénye, minden operatív jellegét elvesztette, és valójában feleslegessé vált. Valószínűleg fokozatosan megszűnt. A Landes-Deputation működése ellenére is megmaradtak és megújultak a panaszok. Az 1743-ban br. Engelshofen tábornok vezetése alatt kiküldött bizottság feladata volt, hogy a lázongások okát kivizsgálja és ezeket lecsillapítsa, a panaszokat orvosolja, az adóügyeket rendezze, később pedig, 1745 júliusától, hogy az új megyeszervezet működését elindítsa. Ekkor a bizottság kiegészült tartományi részről gr. Patachich magyar kancelláriai tanácsossal és — kamarai részről — Vajay László tanácsossal.

22 Ugyanebben az időben (1746) rendelték el, hogy a Főigazgatóság ezentúl az Udvari Kamara helyett a Magyar Kamara hatósága alá tartozzék. Ez hatáskör szempontjából nem sok változást hozott volna, de mivel az újonnan alakult megyék az igazgatás több funkcióját magukra vállalták, a Magyar Kamarának a Főigazgatósággal való kapcsolata formálisabbá, lazábbá vált, mint amilyen korábban az Udvari Kamara és a szlavón kamarai szervé volt. 1750-ben, a nagy közigazgatási átszervezés lezajlása után a szlavón kamarai szerveket is új keretek közé illesztették a megváltozott tevékenységnek megfelelően. A leglényegesebb ezek között a Főigazgatóságnak adminisztrációvá való átalakítása. Az Adminisztráció a szlavóniai kamarai ügyek legfelsőbb helyi hatósága lett. Az első — és egyben utolsó — adminisztrátor a volt királyi ügyész és helyettes főigazgató Passardi Pál lett. Közvetlenül a Magyar Kamara felügyelete alatt dolgozott. Az adminisztrátornak hivatali munkájában egy írnok állt segítségére. Az eszéki főpénztárát, elválasztva