Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

mélyzeti státust 1772-ig két alkalommal is (1746, 1764) jelentős változás érte, nem beszélve az egyes hivatalokat érintő részleges rendezésekről. A tanács létszámának emelését először az 1746. december 5-i státusrendezés tette lehetővé. A tanács létszáma ekkor az elnökön és az alelnökön kívül 11-re emelkedett. A titkárok számát a rendelet négyben állapította meg (az 1740-es évek elején 3 titkár volt), s megtartották az 1720 óta működő jegyzőkönyvvezető (protocollista) tisztségét is. A kamarai tanácsosok nagy megterheléséről ad számot Grassalkovich elnök 1764. július 10-i felterjesztése. Az elnök ekkor 4 új tanácsosi állás szervezésére és az alelnöki állás betöltésére tett javaslatot. E javaslat alapján az 1764. szeptember 29-i királyi rendelet a tanács létszámát 5 mágnás és 9 köznemesi tanácsosban állapította meg. Az alelnöki tisztséget Grassalkovich Antal többszöri sürgetésére csak 1769-ben töltötték be gróf Erdődy János kamarai tanácsossal. A tanácsosok és a titkárok száma az 1764. évi rendezés után tovább emelkedett. Az 1766—71. évi állapot szerint összeállított 1772. évi költségvetés már 17 kamarai tanácsost, 7 titkárt, és 2 altitkárt tüntet fel. Az ügyosztályi rendszer A Magyar Kamara területi és működési hatáskörének megnövekedése, pénzügyi gazdálkodásának kiszélesedése 1740 után, megkívánta a kamarai igazgatási szervezet és ügyintézés mélyreható átalakítását. A bizottsági ügyintézés, az igazgatótanácsosi rendszer megteremtése ilyen téren csak az első lépések voltak. A korszerű ügyintézési rendszert ki kellett terjeszteni nemcsak az ügyek előkészítésére, hanem az ügymenet egyéb fázisaira is. A Magyar Kamara reformját érlelte, ügyintézésének és szervezetének alapvető szabályozását készítette elő a monarchia államháztartásának és pénzügyigazgatásának a hétéves háború után tovább súlyosbodó válsága. A bécsi udvar a háború befejeztével ismét hozzálátott a birodalmi kormányzat átszervezéséhez, a pénzügyi politikában új szempontok kidolgozásához. Ez az átszervezés a Magyar Kamara működését is érintette. Az 1768. december 24-i uralkodói elhatározás alapján következett be a Bécsi Udvari Kamara belső szervezetének a megváltozása. Az átszervezés önálló „commissio"-k, mint meglehetősen független departamentumok felállításával szakosított ügyintézési rendszert honosított meg a Bécsi Udvari Kamaránál. Az új rendszert a Bécsi Kamara 1770. március 26-i utasítása rögzítette. A Bécsi Kamara szervezetének és ügyintézésének 1768. évi reformja még jobban rávilágított a Magyar Kamara belső szervezetének és ügyintézésének elavult helyzetére. A bécsi központi pénzügyigazgatás átszervezése után nem kellett sokáig várni a Magyar Kamara reformjával. Mária Terézia már 1772 elején elrendelte a magyar kamaraelnöknek, hogy a reform végrehajtása érdekében az új kamarai utasítástervezetet készítsék el. Az új utasítást a bécsi ügyviteli gyakorlat alapján kellett kidolgozni, céljául az iktatás, az előadói munka, az expedíció és az irattározás megváltoztatását tűzték ki. Az utasítástervezetet Erdély János magyar kamaraelnök 1772. június 27-én küldte fel Bécsbe. Az új utasítást és a Magyar Kamara átszervezésére szintén lényeges rendelkezéseket tartalmazó