Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

írásbelileg terjesszék a terjes tanácsülés elé, amely ezekről döntést hoz. Ezek szerint az ügyek előkészítése nagyrészt a bizottságok feladatkörébe került. A bizottságok egyhamar megalakultak: a kamaraelnök 1747. február 21-én 6 bizottság (sóügyi, gazdasági, illetve uradalmi, jogügyi, városi, salétrom- és lőporügyi, harmincadügyi) felállításáról tett jelentést. A bizottságoknak önálló szervezetük és ügyvitelük volt. Egy-egy bizottsághoz 4—6 tanácsost jelöltek ki, egyikük az elnöki tisztet töltötte be; mellettük 1—2 titkár, 1 jegyzőkönyvvezető (actuarius, protocollista), s 1 irodai segéderő működött. A bizottságok által megtárgyalt és véleményezett ügyeket a bizottság írásbeli javaslata alapján a kamarai tanács döntötte el. Majd ugyanaz a titkár, aki a megfelelő bizottságnál is résztvett az ügy megtárgyalásában, elkészítette az elintézés-fogalmazványt, aláíratta s letisztázás, pecsételés, elküldés végett továbbította a kiadó-fogalmazóknak. A bizottságok így az ügyek előkészítésében vettek részt, javaslataikat csak a kamarai tanácsnak tették meg, a belső ügyintézés szervei voltak. A kebelbéli állandó bizottságokban végzett tevékenységen kívül a Kamara egyéb bizottságok munkájában is részt vett. Komoly tevékenykedést jelentett az ún. vegyes bizottságok (commissiones mixtae) munkájában való részvétel. Vegyes ügyek főleg a kamarai és helytartótanácsi igazgatás területén voltak, hiszen több közigazgatási ügykörnek pénzügyigazgatási oldala is lehetett. Ilyen állandó jellegű vegyes bizottságnak számított a lelkészpénztár (cassa parochorum) ügyeit intéző bizottság, vegyes bizottság volt a fűzfaültetési és a gazdaságügyi bizottság is.

46 Az igazgatói rendszer Az ügyintézés tökéletesítésére 1750 után egy másik ügyintézési szisztémát is kifejlesztettek a Magyar Kamaránál, mégpedig az igazgatói rendszert. A Kamara egyes szervezeti egységei, illetve egyes kamarai ügykörök élére felelősöket, igazgató-tanácsosokat állítottak a kamarai tanácsosok közül. Az igazgatói rendszer a szakszerűséget, a szervezettebb munkát volt hivatva biztosítani a legfontosabb kincstári gazdálkodási ágaknál. Ennek céljából sor került 1743-ban a sóügyi szervezet átvételekor a sóigazgatói, 1749-ben a harmincadigazgatói, majd 1750—51-ben a pénztári és a számvevőségi, 1754-ben a gazdaságügyi, továbbá a levéltári igazgató kinevezésére. A Magyar Kamaránál 1754 után összesen 7 kamarai tanácsos tevékenykedett igazgató-tanácsosi minőségben. Az igazgatói tisztségek jellege sem volt teljesen egyöntetű. Az irodaigazgató, számvevőségi igazgató, s részben a levéltárigazgató is inkább kamarai hivatalok igazgatói voltak. A harmincadigazgató, a sóigazgató és a gazdaságügyi igazgató ezzel szemben, bizonyos kamarai ügykörök igazgatóinak minősültek. A pénztári, helyesebben pénztárügyi igazgató a pozsonyi főpénztár ellenőrzésén kívül az egész kamarai pénztárügy felügyeletét is ellátta. * A Magyar Kamara hatáskörének, feladatainak megnövekedése 1740—1772-ig a személyzeti státusban is lényeges változásokat idézett elő. A kamarai központi sze-