Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

II. József rendszerének bukása után a magyar rendek legalább annyit meg szerettek volna tartani a császár pénzügy igazgatási reformjaiból, hogy a Magyar Kamara ne kerüljön vissza a Bécsi Udvari Kamara ellenőrzése alá. Az 1790—91. évi országgyűlésen azért szálltak síkra, hogy a Magyar Kamara tevékenységét az országgyűlés ellenőrizze, illetve a nádor irányítsa. A bécsi udvar azonban ebbe nem egyezett bele, és szívós politikai harc után 1791. februárjában az 1780. évi közjogi állapot szerint állította vissza a Bécsi Udvari Kamara magyarországi kamarai ügyekben gyakorolt hatáskörét. A rendek lecsendesítésére II. Lipót megígérte azt, hogy a Magyar Kamara csak az uralkodó alá fog tartozni, tehát a Bécsi Kamarával mellérendeltségi viszonyban lesz, és azt is, hogy a magyar kamarai ügyeket a Bécsi Udvari Kamaránál magyarok fogják intézni. A magyar tisztviselők élére egy magyar alelnököt nevezett ki az Udvari Kamarához. A Magyar Kamarának ilyen körülmények között is többször kellett lépéseket tennie a formai függetlenség megőrzésére. A bécsi egyesített központi hatóságok, amelyek a Bécsi Udvari Kamarát is magukba olvasztották, 1792-ben, 1797-ben és 1801-ben például, megfeledkezvén a Magyar Kamara közjogi függetlenségéről, rendeleteik végrehajtására utasították a Magyar Kamarát. Ennek panaszára királyi rendeletek biztosították újból a formai függetlenséget, azaz a Magyar Kamarának csak a Habsburg királytól való függését. A formai önállóság biztosítása ellenére Magyarországon az volt a vélemény, különösen a XIX. sz. I. felében, a reformkorszak országgyűléseinek ellenzéki köreiben, hogy a Magyar Kamara függetlenségét törvények biztosítják, de az a valóságban nincs meg. A Magyar Kamara e tényleges függése a Bécsi Kamarától továbbra is nemzeti sérelemként szerepel az országgyűléseken, viszont a bécsi udvar a Magyar Kamara formai függetlenségének biztosításával gyakorolja az engedmények politikáját a rendekkel szemben.

44 A MAGYAR KAMARA SZERVEZETE ÉS ÜGYINTÉZÉSE A kamarai tanács, a kamarai titkárok A Kamara tanácsa 1686 után is bizonyos ideig a XVI. és XVII. században kialakult szervezete szerint működött.

45 Eme szervezetében az 1696. évi vizsgálat némi módosítást idézett elő. Az 1672. évi és a régebbi utasítások szerint ugyanis az elnököt még a rangban utána következő tanácsos helyettesítette. Az elnök helyettesítésére 1696-ban külön alelnököt (vicepraefectus) neveztek ki, Volkra Ottó Kristóf, előzőleg a Bécsi Udvari Kamara tanácsosa személyében. Az alelnöki tisztség 1720-ig megmaradt, az 1720. évi utasítás ezzel szemben alelnökről már nem intézkedik. A tanács munkájában főnemesi és köznemesi tanácsosok vettek részt. A titkári személyzeet a XVHI. század elején rendszeresen 1 vagy 2 titkárból és 1 altitkárból állt. A kamarai tanács ügyintézése a régi gyakorlat szerint folyt. Minden ügyben a tanácsülés plénuma hozott döntést. Az 1696. évi királyi bizottság a tanácsülés működését nem változtatta meg, csak arra törekedett, hogy a tanács munkájában a rendellenességeket megszüntesse, így meghagyta, hogy az elnök — még távolléte alatt is —