Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

Udvari Kamara viszonyának a kérdését. Ezt azzal kerüli meg, hogy a magyar kamarai ügyeknek az udvarhoz való felterjesztésével, a Magyar Kamarát illető felsőbb (királyi) rendelkezések megküldésével kapcsolatosan kizárólag az uralkodóról, az uralkodó hatásköréről emlékezik meg. Az utasítás ezzel hallgatólagosan elismerte azt a közjogi helyzetet, hogy a Magyar Udvari Kamara csak magának az uralkodónak van alárendelve, a Bécsi Udvari Kamarától nincs függő viszonyban. A Magyar és a Bécsi Kamara viszonyának kérdését, miután az udvar is igyekezett a Magyar Kamara függetlenségének a látszatát megőrizni, az 1780-as évekig nem bolygatták. Ilyen körülmények között szinte meglepetésként hatott II. József ama döntése, amellyel uralkodásának első éveiben egy csapásra lényeges változást idézett elő a magyar kamarai pénzügyigazgatás bécsi ellenőrzésének dolgában. A császár ugyanis a magyar kancellárhoz intézett 1782. április 2-i kéziratában azt az elhatározását közölte, hogy a magyar kamarai ügyek ellenőrzését — kivéve azt a Bécsi Udvari Kamara hatásköréből — a Magyar Udvari Kancelláriára bízza. 1 A császár ezzel a lépésével nem a régi magyar követeléseket akarta kielégíteni, bár az eredmény látszólag azt mutatja. Elhatározásának alapvető indokait államigazgatási reformjaiban kell keresnünk. AII. József-féle államigazgatási reform fő célja — mind a birodalmi, mind a tartományi igazgatás vonalán — a központosítás és az ésszerűsítés volt. Ennek végrehajtása érdekében a császár először is a pénzügyigazgatás és az általános igazgatás (politikai igazgatás) egyesítését tűzte ki célul. A magyarországi államigazgatásban a Magyar Kamara és a Helytartótanács egybeolvasztása jelentette ezt a lépést. A tervbe vett egyesítés miatt kellett átvennie a Magyar Kancelláriának, a Magyar Kamarát befogadó Helytartótanács udvari felügyeleti hatóságának a magyar kamarai ügyek ellenőrzését a Bécsi Udvari Kamarától. A Magyar Kancellária e reform következtében az összes magyarországi állami jövedelmek ellenőrzését magánál összpontosította, hiszen e jövedelmek közül a hadiadó igazgatásával polgári részről a Helytartótanács, a kincstári és akkor az alapítványi jövedelmek kezelésével is a Magyar Kamara foglalkozott. Bizonyos körülmények ezzel szemben továbbra is lehetővé tették az egész monarchia állami pénzügyének legfelsőbb szinten való összefogását és ellenőrzését. Ezek közül elsősorban a birodalmi számvitelügy II. József uralkodásának idejében végrehajtott nagyarányú összpontosítását kell megemlítenünk. Az állami pénzügy legfelsőbb szinten való összefogását, a magyar állami jövedelmek birodalmi pénzügyi célkitűzéseknek megfelelő felhasználását segítette elő a monarchia költségvetése és az a mód is, ahogy ezt a költségvetést kidolgozták. A birodalmi költségvetés összeállítása II. József 1782. áprilisi alapvető döntése értelmében is az udvari pénzügyi központ (Bécsi Udvari Kamara és a Bécsi Számvevő Kamara) hatáskörében maradt. Lényegében II. József reformja nem hozta meg azt az eredményt a magyarok számára, amelyet a Bécsi Udvari Kamara magyarországi vonatkozású hatáskörének megszűnésétől vártak. II. József abszolutisztikus rendszerében a személyes akaratától erősen függő Magyar Kancellária nem volt alkalmas a magyar pénzügyi függetlenségi törekvések képviseletére. Az uralkodó elképzeléseit a magyar pénzügyekkel kapcsolatban ugyanúgy érvényesíthette, mint a Bécsi Udvari Kamarán keresztül. Erre utal az is, hogy a magyar kamarai jövedelmek felhasználásában 1782-től 1790-ig az előző korszakhoz képest nem történt lényeges változás.