Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

neveztek ki a vitás kérdések felderítésére és orvoslására. A per tartama és a bizottságok száma mutatja, hogy a Magyar Kamara fennállása alatt egyik sem tudta teljesíteni a feladatát. A rendezés szisztémája nem mutatja ugyan — és ebben a régi cumulare-jelzetek sorrendje is ludas lehet —, de lényegében két fázisban követhetjük nyomon a per alakulását: a XVIII. század közepén és a XIX. század első felében. 1743. szeptember 26-i kelettel Erdődy György kamarai elnök királyi rendeletet kapott kézhez, amelyben az uralkodó az 1741 :XL. tc. határozatára hivatkozva megbízta egy bizottság vezetésével, amelynek feladata a Magyar Kamara és a bányavárosok közötti ellentét kivizsgálása, a helyzet javítása volt. Az udvar saját érdekében a bányaművelés zavartalanságát kívánta biztosítani, és ezért „a jó és megfelelő rend bevezetését, a bányák művelésének zavartalan folytatását kérte, amelytől nemcsak az uralkodói ház (hív) szolgálata, hanem sok ember jóléte, a környező megyék fennmaradása és maguknak a sz. kir. bányavárosoknak a léte is függ". Nemcsak a közjó emelését, hanem egyenesen a „bányavárosok előjogainak a lehetőség szerinti zavartalan megőrzését" kívánta az uralkodó a bizottságtól.

3 A bizottság — az 1741 :XL. tc. szerint — az 1715:LVI. tc.-ben említett bizottság „foganatot nem nyert" intézkedéseit volt hivatva pótolni, sőt, említés esik egy 1647. évi országgyűlési intézkedésről is (LXXXILI. tc), amely szintén felpanaszolta a kamarai tisztek kihágásait. Az 1743-i bizottság és a XIX. századiak nem csupán Besztercebánya város ügyeivel foglalkoztak, amint ezt az állag címe kifejezi. Igaz, hogy különösen sok probléma adódott Besztercebányával (Neusohl), de az országgyűlési törvény és a királyi rendelet is valamennyi bányaváros és a Kamara ellentétének kivizsgálásáról szól. A bizottság október 21-én tartotta első ülését és azután folyamatosan tárgyalta az egyes városok pontokba szedett panaszait. Az 1. csomó 2. sz. füzete tartalmazza Selmecbánya 9 új panaszának szövegét, amelyet az 1735-ben összeállítottakhoz csatolt. (1743. december 4.) 3. füzet — Körmöcbánya — 1743. dec. 9. 4. füzet — Besztercebánya — 1743. dec. 19. 5. füzet — Bakabánya — 1743. dec. 30. 6. füzet — A Selmecbányái bányatörvényszék panaszai — 1744. jan. 9. 7. füzet — Bélabánya panaszai a Selmecbányái főkamaragrófság és Lány hegymester ellen. — 1744. jan. 14. [8. füzet — hiányzik] 9. füzet — A körmöcbányai kamarai tisztviselők panaszai Körmöcbánya város ellen. — 1744. jan. 20. 10. füzet — A Selmecbányái főkamaragrófság felsőbb tisztviselőinek panaszai a sz. kir. bányavárosok ellen. — 1744. jan. 21. A panaszok mindenféle tárgyat tartalmaznak, és az évszázadok óta tartó nézeteltérések kusza szövevényét tárják fel az olvasó előtt. A helyes út megtalálása, az igazságtétel mellett a perben való eligazodás is elég munka lett volna a bizottság tagjainak. A bizottság irataiból (és működési idejéből) a jegyzőkönyveken kívül más nem maradt meg ennek az állagnak a keretében.