Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

E99. BENIGNAE RESOLUTIONES (Királyi rendeletek, a magyar kancellár és a bécsi kamarai elnök leiratai) 1790-1848 758 kötet, 4 doboz 1. Iratok (Benignae resolutiones) 17901848 682 kötet 4 doboz 2. Mutatók (Index resolutionum regiarum) 17901848 59 kötet 3. Számsor (Series numerorum aulicorum) 1811— •1846 8 kötet 4. Jegyzék a királyi rendeletekről (Liber rescriptorum regiorum) 1835•1847 9 kötet A Magyar Kamarához (illetve 1791 áprilisáig a Helytartótanács kamarai tanácsához) intézett királyi rendeletek, elnöki leiratok kb. 1791 októberéig még a Magyar Kancellárián kiadott királyi rendeletek, leiratok voltak. Gyakorlatilag ugyanis eddig az ideig foglalkozott Bécsben a Magyar Kancellária — II. József 1782. évi reformja alapján — a magyar kamarai ügyekkel. II. Lipót egyébként — szembehelyezkedve a magyar rendek ama törekvésével, hogy a Magyar Kamarát, teljesen függetlenítve azt a Bécsi Kamarától, a nádor alá helyezzék — már az 1791. február 20-án kelt királyi kéziratban a Bécsi Udvari Kamarára ruházta vissza a magyar kamarai ügyek ellenőrzését. (A Helytartótanáccsal egyébként ezt a döntést az 1791. április 20-i királyi rendelet közölte.) Az 1791 októberéig leküldött rendeletek — ennyiben is észrevehetők még a Józsefi rendszer maradványai — többnyire a király nevében kiadott, de csak a magyar kancellár által aláírt rendeletek voltak. Az iratok egy része pedig tulajdonképp nem is királyi rendelet, hanem a magyar kancellár által a kamarai tanács elnökéhez címzett elnöki leirat. A Bécsi Kamara, illetve az azt befogadó egyesített udvari hatóság, 1792—97-ig a „Directorium", 1801-ben a „Vereinigte Hofstelle", 1791-től egészen 1848-ig ellátta a magyar kamarai ügyek udvari ellenőrzését (pontosabban a Magyar Kamara által az uralkodó elé terjesztett ügyek megtárgyalását, az uralkodói döntésre javaslat adását, a királyi döntés értelmében a rendelet elkészítését és leküldését a király nevében, a király aláírásával a Magyar Kamarához). A Magyar Kamara és a Bécsi Udvari Kamara viszonyában tehát visszaállították az 1782 előtti állapotot. A Magyar Kamara ,,de iure" továbbra is a Bécsi Kamarától független, közvetlenül csak az uralkodó alá rendelt udvari hatóság maradt, ,,de facto" azonban a Bécsi Udvari Kamara továbbra is befolyást gyakorolt a magyar kamarai ügyekre, s lényegében ugyanazt a szerepet játszotta, mint a helytartótanácsi ügyekben a Magyar Kancellária. A király csupán annyi engedményt tett, hogy a Bécsi Kamaránál a magyar érdekek képviseletére magyar alelnököt és tisztviselőket (4 tanácsos, 2 titkár) alkalmazott. A „benignae resolutiones" című állag 1792-től kezdve túlnyomórészt a Bécsi Kamarán kelt és iktatott, a király és a Bécsi Kamara elnöke vagy egyik (rendszerint magyar) alelnöke által aláírt eredeti királyi rendeleteket tartalmazza. I. Ferenc idején már ritkábbak a király nevében kiadott, de csak a Bécsi Kamara elnöke által aláírt rendele-