Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

kerültek, ezeket azután nyilvántartás végett szintén a kamarai főpénztárhoz juttatták. A kincstári birtokokra, a kamarai kezelésben lévő vacans egyházi javadalmakra kivetett subsidium bellicumról a kamarai adminisztrátorok és a birtokok prefektusai tettek jelentést a Kamarának. Az uradalmaknak egyébként a felesleges, a katonaságnak átadott terményekről, sőt a vetések állapotáról is jelentést kellett küldeniök. A subsidium bellicum kivetése és a lakosságtól való közvetlen behajtása egyébként nem a kamarai szervek, hanem a törvényhatóságok dolga volt. A munkálatot egy országos bizottság irányította, az összeírást, kivetést, behajtást törvényhatóságonként helyi bizottságok végezték. Az országgyűlés által megszavazott subsidium bellicum-ot minden contributio (rendes hadiadó) fizetésére nem kötelezett, vagyonnal vagy jövedelemmel rendelkező személynek az országos bizottság által megállapított kulcs szerint kellett lerónia. Fizetniök kellett tehát a birtokos, egy telkes és birtoktalan nemeseknek, a nemesi allodiumon élő jobbágyoknak, papoknak, bérlőknek, tisztviselőknek, szabad állapotú egyéneknek. Nem vetették ki a subsidiumot az úrbéres jogállású jobbágyokra. A szabad királyi városok és a kiváltságos kerületek ezzel szemben a contributio-n kívül subsidium bellicum-ot is fizetni tartoztak. Az önkéntes felajánlásokkal kapcsolatos jelentések, kimutatások szintén az ügyosztályhoz, s innen a főpénztárhoz kerültek nyilvántartás végett. Önkéntes felajánlásokat alapítványi, egyházi javak, megyék, városok, magánszemélyek tettek. A kimutatások a Helytartótanácson, a főhadparancsnokságon és a vidéki kamarai hivatalokon keresztül jutottak az ügyosztályhoz. Az ügyosztály a rendkívüli hadiadó ügyei mellett a nemesi felkelés (inszurrekció) ügyeivel is foglalkozott. A felkelés költségeire ugyanis a kamarai pénztárakból utaltak ki előlegeket, azonkívül a Kamara által kezelt és nyilvántartott vagy a kincstári birtokokon szedett subsidium bellicum-ból is fordítottak inszurrekciós célokra. A kamarai adminisztrátorok és uradalmi prefektusok részt vettek a megyei közgyűléseken, ahol az inszurrekciós ügyeket tárgyalták. A közgyűlés határozatairól jelentést küldtek a Kamarának, vagy utasítást kértek arra vonatkozólag, hogyan képviseljék a Kamara érdekeit, s hogyan foglaljanak állást a megyei döntésekkel kapcsolatban. A kamarai tisztviselők útbaigazításával, jelentéseivel, továbbá a kamarai alkalmazottaknak a nemesi felkelésben való részvételével, a kamarai birtokokon újoncok kiállításával, azok felszerelésével, élelmezésével kapcsolatos ügyeket szintén az ügyosztály látta el. A sóárak felemeléséből keletkezett pénzalapot ebben az időben szintén inszurrekciós célokra is fordították, az ügyosztály iratanyaga erre vonatkozólag is nyújt adatokat. Az ügyosztály gondoskodott végül a nemesi felkelés céljára nyújtott adományok, segélyek nyilvántartásáról. A francia háborúk alatt a háborús károsultak, mégpedig Magyarország és az osztrák örökös tartományok károsultjai részére is gyűjtöttek adományokat, segélyeket. Ezeknek az ügyeknek az intézését és az adományok nyilvántartását szintén az ügyosztálynál összpontosították. A francia háborúk után — nem lévén subsidium bellicum, sem nemesi felkelés — az ügyosztályt megszüntették. A tanácsülési jegyzőkönyvek szerkezete megegyezik a többi ügyosztály jegyzőkönyveinek szerkezetével, mutatójuk nincsen. Az 1804 utáni jegyzőkönyvek nem maradtak fenn.