Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

Az iratok kútfők és tételek szerinti rendben fekszenek, 1797—1812-ig mutatóval és számsorral felszerelt lajstromkönyvek, 1813—1820-ig számsorral felszerelt mutató segítségével kutathatunk bennük. (L. az 1790 utáni ügyosztályok elé írt bevezetőt.) Az 1802 utáni iratok nagymértékben selejtezettek, a selejtezést a lajstromkönyvek számsorlapjain feljegyezték. E95. THESAURORUM (NEGOTIA) (Kincsleleti ügyek osztálya) 1845-1854 2 csomó, 1 kötet 1. Iratok (Thesaurorum) 1845—1848 2 csomó 2. Mutatókönyv számsorral (Index in departamento thesaurorum) 1845—1848, 1851-1854 1 kötet A kincsleletek, talált pénzek, érmék ügyei, amelyekkel általában a Kamara jogügyi osztályai foglalkoztak (1790—1799-ig a „Juridica et fiscalia", 1800—1845-ig a „Juridica"), 1845-ben külön ügyosztály hatáskörébe kerültek. A kincsleleteket, a kincstárnakjáró egyharmad levonása céljából, be kellett jelenteni, a bejelentés elmulasztója ellen eljárást indítottak. Az ügyosztály iratanyaga tartalmazza a bejelentések, a bejelentést elmulasztók elleni feljelentések, az eljárások, a talált értékek megbecslésének és elosztásának iratait. A kincslelet egyharmada a megtalálót, egyharmada a lelőhely földesurát, egyharmada a kincstárt illette meg. A bejelentés elmulasztása esetén a megtalálónak járó egyharmadot a feljelentő kapta meg. Ha a megtaláló a bejelentést a törvény nem ismerése vagy más elfogadható ok miatt mulasztotta el, akkor a kincslelet egy kilencedét meghagyták neki. A régi pénzeket vagy muzeális értékű tárgyakat a királyi éremgyűjteménynek, illetve a Kamarának kellett beszolgáltatni, ilyenkor a részesedést a talált kincsek becsára szerint osztották ki. A Kamara várromokban vagy bejelentők által megjelölt helyeken maga is végeztetett kincsásatásokat, kutatásokat, az ilyenekre vonatkozó iratok szintén az ügyosztály anyagában találhatók. Az ügyosztályhoz tartozó tanácsülési jegyzőkönyvek nem maradtak meg. Az iratok kútfők és tételek szerinti rendben fekszenek, számsorral felszerelt mutatókönyv segítségével kutathatók. A mutatókönyv 1851—1854-ig terjedő része a k.k. Finanzlandesdirektion Sectio I. Div. 6/b (Schatz) jelzetű iratokra vonatkozik.