Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

lek növelése, a vámkezelés szakszerűségének emelése végett — a harmincadigazgatást különválasztotta az egyesített kormányszéktől, s önálló hatósági szervre, a Magyarországi Harmincadigazgatóságra (adminisztrációra) bízta. A Pesten, majd Budán felállított Harmincadigazgatóság felettes hatósága a bécsi vámigazgatóság (Zoll-Regie) lett. A Kamarával egyesített Helytartótanács, bár nem volt a Harmincadigazgatóság felettes hatósága, az utóbbi működését ellenőrizhette, s javaslatokat adhatott a harmincadszervezet módosítására is. A különálló Harmincadigazgatóság 1790-ben megszűnt, a harmincadügyek ismét a Magyar Kamarához kerültek vissza, s kamarai kezelésben maradtak 1848-ig.

38 A Kamara városi vonatkozású hatáskörével kapcsolatosan is az a jellegzetesség figyelhető meg, hogy a XVIII. században a területi hatáskör növekedésével együtt nőtt a Kamara alá tartozó szabad királyi városok száma. A Budai Kamarai Adminisztráció alatti területe visszacsatolásával pl. 1709 után Buda, Pest, Székesfehérvár, Esztergom, Debrecen került így a Magyar Kamara fennhatósága alá. A XVHI. század folyamán az 1724-ben felállított Helytartótanács okozott lényeges módosulást a Kamara városi hatáskörében. A szabad királyi városi ügyeket addig a Kamara többnyire maga intézte. Az 1730-as évektől azonban ezeket meg kellett osztania a Helytartótanáccsal. A Helytartótanács ellenőrizte a városok törvényhatósági jellegű ügyeit (közigazgatási, adóügyek stb.). A Magyar Kamaránál maradtak a királyi földesurasággal kapcsolatos ügyek (a városi tanács gazdálkodása, s mindaz, ami ezzel kapcsolatos, továbbá a városi kiváltságok védelme). Az ügyek egy részével közösen kellett a két hatóságnak foglalkoznia. (Mindezek bővebb kifejtését 1. a városi ügyekkel kapcsolatos iratállagok ismertetésénél.)

39 Az ügyosztályi rendszer bevezetése után a Kamara városi ügyosztálya csak a szabad királyi városok ügyeit tárgyalta. A kamarai mezővárosok az uradalmi ügyosztályok ellenőrzése alá tartoztak. A szepesi 16 mezőváros részére külön ügyosztályt tartottak fenn. Az ügyosztályok irataiban bőséges forrásanyag található e mezővárosok fejlődésére. Említettük, hogy a Magyar Kamara két jövedelmező gazdálkodási ága, a kincstári bányászat és pénzverés, továbbá a sóbány ászát és a sóértékesítés a török hódoltság megszűnését követően is a Bécsi Udvari Kamara hatáskörében maradt. E nemzeti sérelmek orvoslására az 1740-es években nyílt csak lehetőség. Az osztrák örökösödési háború kezdetén, az 1741. évi országgyűlésen a magyar rendeknek nemcsak a kamarai területi illetékesség kiszélesítését sikerült elérniök, hanem komoly eredményt értek el a kamarai hatáskör kibővítése tekintetében is. Az eredményt az 1741. évi XIV. tc. jelentette, amely többek között kimondta a só- és bányaügynek (közelebbről a sóbányászat és sóértékesítés, a nemesfémbányászat és a nemesfém kincstári beváltása ügyének) a Magyar Kamara alá való visszahelyezését. Mária Terézia a fenti országgyűlési végzést a sóbányászatot illetően végrehajtotta, a nemesfémbányászatot illetően azonban nem. A sóügy átadása 1743-ban történt meg. Az átadás akkor még nem volt teljes, mert a sóvári terület csak 1750, a Bánság sóügye pedig 1778 után került a Magyar Kamarához. Fiume és Károly város sóellátását pedig 1790-ig a krajnai sóadminisztráció intézte. A sóbány ászát és sóeladás ügye mindvégig a Magyar Kamara fennhatósága alatt maradt. Csupán II. József uralkodásának idején, 1785-ben történt olyan változás,