Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

szabad királyi városokat továbbra is a két kormányszék felügyelete alá helyezte, mégpedig közigazgatási tekintetben a Helytartótanács, városgazdasági tekintetben pedig a Kamara alá. Egyébként — e küzdelemtől függetlenül — a szabad királyi városok és a 16 szepesi mezőváros gazdasági ügyei már 1790-ben a Kamara igazgatása alá kerültek, s a „Civitatensia" ügyosztály már ekkor megkezdte működését. A 16 szepesi mezőváros ügyeinek intézésére 1793-ban külön ügyosztályt (Scep. XVI oppidorum) állítottak fel, így a „Civitatensia" a továbbiakban csak a szabad királyi városok ügyeiben intézkedett. Mivel a szabad királyi városok igazgatásánál a két kormányszék felügyelete 1783-ig is sok bonyodalmat okozott, 1794-ben pontosan szabályozták a két kormányhatóságnak a városok feletti hatáskörét. (Civitatensia 1794. év, 178. kútfő.) Ez a szabályozás a városi ügyeket három részre osztotta, mégpedig: 1. a Helytartótanács által intézendő, 2. a Kamara által intézendő, 3. a Helytartótanács és a Kamara által közösen intézendő ügyekre. Ez a szabályozás szolgált alapul a visszaállított Kamara „Civitatensia" ügyosztályának működéséhez is. Az ügyosztály foglalkozott tehát azokkal az ügyekkel, amelyeket az említett szabályozás a Magyar Kamara hatáskörébe utalt. Ezek között 1790 után is a városi tisztújítás ügye volt a legfontosabb. A Kamara a tisztújításnál 1790 után is ugyanígy járt el, mint 1783 előtt (1. a „Civitatensia, 1773—1785" ügyosztály anyagának ismertetését). A tisztújítás ügyei mellett az iratanyagban a városi gazdálkodás, a városi háztartás ügyeivel találkozunk a legtöbbet. Az ügyosztály ellenőrizte és hagyta jóvá a városok gazdasági ügyekben keletkezett tanácsülési jegyzőkönyveit, a gazdasági ügyekben hozott városi végzéseket, szabályrendeleteket, ellenőrizte a városok gazdasági számadásait. Felügyelt a városi ingatlanok eladására, vételére, zálogbaadására, szabályozta a városi haszonvételeket (italmérés, sörfőzés, mészárszék, vadászat, halászat, városi vámok stb.), jóváhagyta azok bérbeadási szerződéseit, hozzájárult a bérleti díjak elengedéséhez. Számon tartotta a városok bevételeit és kiadásait, engedélyt adott kölcsönök felvételére. Az ügyosztályhoz tartoztak az összes olyan városi építkezési ügyek, amelyeknek költségeit a városi pénztárból fedezték. A királyi census, az országgyűlési taksa behajtásának ügyeivel szintén az ügyosztály foglalkozott. Általában az volt a feladata, hogy a szabad királyi városok gazdálkodásának alapjául szolgáló földesúri jogok, kiváltságok (városi ingatlanok, haszonvételek utáni adók, telekkönyvi jövedelmek, caducitas stb.) felett őrködjék. (A Helytartótanácsnak a szabad királyi városok törvényhatósági és nemesi jogai felett kellett őrködnie.) A Helytartótanács és a Kamara által közösen intézett városi ügyekkel a Kamara részéről szintén az ügyosztály foglalkozott. Ezek — általában a Helytartótanács illetékességébe tartozó ügyek, a városi gazdálkodással való kapcsolatuk miatt kellett a Kamarának is foglalkoznia velük — a következők voltak: városrendezés, közvilágítás, köztisztaság, városszépítés, tűzrendészet, utak, csatornák, gátak építése, folyószabályozás, a városi tisztségek és fizetések rendszeres szabályozása, a házipénztárból folyósított költségek, kiadások (városi építkezésekre, iskolákra), a polgárdíjak és a telekdíjak szabályozása, a selyemhernyó-tenyésztés, a kereskedelem és a manufaktúrák, a levéltárak, a város pénzéből emelt katonai épületek ügyei. Közös tevékenység volt a városi haszonvételek bérleti szerződéseinek ellenőrzése és jóváhagyása is. A Helytartótanács itt arra fordított figyelmet, hogy e haszonvételek a közt megkárosító mono-