Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

természeti csapások károsultjai részére történő gyűjtések, felajánlások pénzügyeivel. A francia háborúk idején szedett rendkívüli hadiadó (subsidium bellicum) ügyeit elsősorban nem a pénztárügyi, hanem a „Subsidii bellici" elnevezésű ügyosztály látta el. A pénztári ügyosztály iratanyagában inkább csak a Kamara által kiutalt fizetésekből és nyugdíjakból levont rendkívüli hadiadóra vonatkozó ügyek szerepelnek nagyobb számmal. Az ügyosztály intézte a járványoknál (pestis, kolera, állatvész) felmerülő kincstári kiadások ügyeit. Rendszeresen szerepelnek az ügyek között a betyárok, rablók elfogásáért, életmentésért kifizetett jutalmak (taglia) is. Elszórtan telepítési kiadásokra, alamizsnákra, egyházi vonatkozású kiadásokra is tartalmaznak az iratok adatokat. Igen fontosak az ügyosztály anyagában a bankjegyekkel és a különféle ércpénzekkel kapcsolatos iratok. A francia háborúk idején — amint ismeretes — nagymennyiségű papírpénz és rézváltópénz került forgalomba, s a kamarai pénztárak a hagyományos értékű, ún. konvenciós ércpénz mellett bankócédulákkal, rézváltópénzzel is dolgoztak. Mint állami pénztárak ellátták a bankócédulák átváltásával kapcsolatos teendőket, bankócédulákkal fizettek, vagy ilyeneket fizetési eszközül elfogadtak. A bankjegyforgalom terén együttműködtek a bécsi, illetve 1816 óta az osztrák nemzeti bank budai, temesvári, kassai fiókpénztáraival (Bancozettlkassa, Einlösungsscheinkasse, Verwechslungskasse), ahonnan szükség esetén a nagyobb címletű bankjegyek átváltására kisebb címletű bankókat vagy rézváltópénzt vételeztek. (A bankfiókpénztárak egyébként az átváltásnál a lakosság igényeit voltak hivatva kielégíteni.) Az iratanyagban külön kútfők találhatók a bankjegyügyekre, a pénztárak kisebb címletű bankókkal, vagy rézváltópénzzel való ellátására, a hamis bankók összegyűjtésére, beszolgáltatására, a bankóknak konvenciós pénzzé való átváltására, a hamis pénzérmék, idegen arany- és ezüstpénzek ügyeire. Amikor 181 l-ben a hatalmasan felduzzadt bankjegytömeget névértékének egyötödére devalválták, és elrendelték, hogy a bankókat ilyen értékarányban ún. bécsi értékű váltócédulákkal (Einlösungsschein) kell kicserélni, az ügyosztály a bankócsere ügyével is foglalkozott. Ilyen ügyekkel kellett foglalkoznia 1816 után is, amikor a második devalváció folytán a váltó- és előlegezési jegyek bevonására és új bankjegyek kibocsátására került sor. Az ügyosztály a bankjegyek átváltásának, cseréjének csak a kamarai pénztárakkal kapcsolatos részletügyeit látta el. A bankjegyek átváltásának, bevonásának, cseréjének központi irányítása és ellenőrzése egyébként országos viszonylatban a kamarai elnök hatáskörébe tartozott. Az erre vonatkozó iratokat a „Praesidialia", illetve a „Praesidialia cassalia" állagban lehet megtalálni. Az ügyosztály ellenőrizte a kamarai adminisztrációk pénztárait, a kamarai adminisztrációk pénztárügyi jegyzőkönyveit, foglalkozott a lottópénztárak ellenőrzésével és egyéb ügyeivel. Szabályozta a Kamara pénztári ügyvitelét, kidolgozta az új pénztári kezelési utasításokat. Az ügyosztály anyagában a szabad királyi városok királyi censusára, a zsidók türelmi taksájára is találhatók adatok. Ezekre vonatkozólag azonban több adatot tartalmaznak a városi és a zsidó ügyeket tárgyaló ügyosztályok (Civitatensia, Judaica). A tanácsülési jegyzőkönyvek szerkezete azonos a többi ügyosztály tanácsi jegyzőkönyveinek a szerkezetével. Az 1792. évi kötet végén külön posta- és zsidóügyi jegyzőkönyvek is találhatók (in postalibus, in Judaicis). Mutató a jegyzőkönyvekhez nincsen. Az 1804 utáni jegyzőkönyvek nem maradtak fenn.