Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

elsősorban a Kamara dolga volt. E szabályozással a Magyar Kamara hatásköre tulajdonképpen nagyjából csak a kincstári pénzügyek kezelésére korlátozódott. E változásoknak megfelelően módosult 1790 után a pénztári ügyosztály munkája is. Közvetlenül 1790 után az ügyosztályt rendszeres munkája mellett elsősorban a József-kori pénztári szervezet megszüntetésével kapcsolatos teendők foglalták le, mégpedig a kerületi pénztárak felszámolása, a hadipénztárak elkülönítése a kamarai pénztáraktól, majd 1793—94-ben az alapítványi pénzek átadása a Helytartótanácsnak. Tekintettel arra, hogy az alapítványi pénzeket főleg a kamarai hitelfőpénztár vette kölcsön, a Kamara nagyrészt nem készpénzt, hanem kötelezvényeket adott át a helytartótanácsi alapítványi főpénztárnak. A megyei, városi árva-, szegényházi, kórházi alapok, amelyeket II. József annak idején szintén az országos pénzalaphoz csatolt, 1794-ben elkülönültek a kamarai pénztári alaptól. Az ügyosztály 1790—92-ig ellátta a posták ellenőrzésével, a postajövedelmek kezelésével kapcsolatos kamarai teendőket is. (A posták ügyeit 1793-tól 1. a ,,Postalia" ügyosztálynál.) A pénztári ügyosztály 1794—95-től kezdve már a módosult hatásköre szerint folytatta munkáját. Teendőinek pontosabb körülírása céljából itt is meg kell jegyeznünk, hogy a harmincad- és sóigazgatás, az uradalmi gazdálkodás pénzügyei, személyzeti kiadásai ebben az időben nem a pénztári, hanem inkább a megfelelő szakügyosztályok (Tricesimalia, Salinaria, Oeconomica stb.) hatáskörébe tartoztak. A pénztári ügyosztály iratanyagában csupán a harmincadhivatali és sóhivatali jövedelmek negyedévi beszolgáltatásával kapcsolatos költségekre találunk adatokat. A kamarai központ (tanács, segédhivatalok, szakhivatalok) és a kamarai adminisztrációk személyzeti és irodai kiadásait nem a pénztári, hanem a kebelbéli ügyosztály (Gremialia) intézte. A pénztári ügyosztály foglalkozott ezzel szemben más hatóságok, mégpedig a Helytartótanács, a királyi bíróságok, az illetékbeszedőhivatal (Taxatoratus officium), továbbá a kincstár által fenntartott egyéb intézmények (árvaház, dologház, javítóházak) személyzeti és dologi kiadásaival. Intézte továbbá a napidíjaknak, útiköltségeknek, a mesteremberek bérének, rendkívüli jutalmaknak az utalványozását is, ha a kifizetés a központi pénztárból történt. Az ügyosztály foglalkozott a kamarai tisztviselők, továbbá más kormányhatóságok, a megyék és városok tisztviselőinek fizetéséből levont különféle taksák, az irodai és bírósági taksák pénztári ügyeivel. E taksákat vidéken a területileg illetékes kamarai pénztárakhoz (sóhivatali, harmincadhivatali pénztárak) kellett befizetni, innen kerültek fel a budai központi illetékbeszedő hivatalhoz. Az illetékbeszedő hivatal pénztári állományát az ügyosztály ellenőrizte, és a pénztári jelentések rajta keresztül mentek fel az udvarhoz. Az ügyosztály feladatkörébe tartoztak a nagyobb összegű kincstári követelések behajtásával, illetve nagyobb pénzösszegek kiutalásával kapcsolatos ügyek (kiutalás pl. a kamarai adminisztrációknak, vagy a vízi és építészeti igazgatóságnak, a királyi rendeletre pénz átutalása más hatóságoknak, pl. katonai hatóságoknak). Utalványozta a katonai iskolák könyvellátására szükséges pénzösszegeket. Foglalkozott a kamarai kölcsönök ügyeivel, a váltók törlesztésével is. Az ügyosztály foglalkozott a rendkívüli adók, segélyek, gyűjtések pénzügyeinek az adminisztrálásával, így pl. a koronázási ajándékok, az országgyűlési taksa, továbbá a Nemzeti Múzeum, a Ludoviceum, a Tudományos Akadémia, a nemesi testőrség, a