Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

rai birtoktisztviselők) negyedévi pénztári kimutatásait és évi számadásait. A vidéki tisztviselők szintén két példányban küldték fel számadásaikat. Ezeket egy-egy kamarai tanácsos és a számvevőhivatal vizsgálta meg. A negyedévi kimutatásokat és az évvégi számadásokat a pénztári naplók segítségével állították össze. A szám vevőhivatal különálló jegyzéket készített a hátralékokról és a hadikiadásokról, amelyek szintén a kamarai tanács elé kerültek a hátralékok behajtásának szorgalmazása, illetve a hadikiadásoknál a katonai szervekkel való közös ellenőrzés céljából. A XVII. század II. felétől kezdve a számvevőség ellenőrzése kiterjedt a szabad királyi városok számadásaira is. A számadások ellenőrzését körültekintően szabályozták a számvevőhivatalnak adott utasításokban. A szám vevőhivatal mégis rendszerint elmaradt a kamarai pénztár és a vidéki tisztségek számadásainak ellenőrzésében, úgyszólván sohasem tudta ezt az elmaradást behozni. Ennek az oka az volt, hogy a kamarai számvevőség a kamarai gazdálkodás számadásai mellett adószámadásokat, más, nem szorosan a kamarai pénzügyigazgatáshoz tartozó számadásokat is ellenőrzött. Ehhez nem volt elég nagy a személyzete. E személyzet egy részét állandóan vagyonösszeírások, különféle vizsgálatok, bizottságok munkája foglalkoztatta. A számvevőhivatal munkáját gátolta az is, hogy főleg a kamarai vidéki tisztviselőket igen nehezen lehetett rászoktatni a rendszeres számadásvezetésre. Későn és pontatlanul, vagy hanyagul tettek eleget a kötelességüknek. Ez természetesen sok visszaélés forrása is volt. A számvevőhivatalnak a számadások ellenőrzésén kívül a kamarai javak nyilvántartása terén is egyre növekvő feladatokat kellett ellátnia. Itt állították össze a kincstári vagyon helyzetére vonatkozó kimutatásokat, összeírásokat, leltárakat, jegyezték fel a gazdálkodásban bekövetkezett változásokat. A számvevőhivatal volt a Kamara gazdasági szakértő szerve, a gazdasági tisztviselők, harmincadosok utasításainak a kidolgozása is rá hárult. A számvevőhivatal mindezeket a feladatokat természetesen a kamarai tanács irányításával látta el, s a tanács munkáját segítette. A számvevőségen ellenőrző, nyilvántartó és szakértői tevékenysége kapcsán sokféle iratanyag halmozódott fel. A számvevőségnek ennek őrzésére külön levéltára volt, amelyet valamelyik tisztviselője kezelt. Itt őrizték a jóváhagyott számadásokat, a különféle összeírásokat, a Kamara gazdálkodásával kapcsolatos kimutatásokat, királyi jogokkal, kiváltságokkal kapcsolatos okmányokat. A Kamara ezeket munkájában állandóan használta, s a számvevőségnek az iratokban található információkat, amikor arra szükség volt, a tanács rendelkezésére kellett bocsátania. Említettük, hogy az Ampringen-féle gubernium idején az országot megszálló császári katonaság ellátására a Kamarán belül külön hadipénztárt szerveztek. A hadipénztár számadásait a Kamarán belül, szintén új hivatali szerv, az ún. német számvevőség (officina rationaria Germanica) vizsgálta felül. Ez a számvevőség egy számvevőből és néhány írnokból állott. Német számvevőségnek azért nevezték, mert hivatalos nyelve a német és nem a latin volt.

34