Nagy István: A Magyar Kamara és egyéb kincstári Szervek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 9. Budapest, 1995)

I. A MAGYAR KAMARA

vonandó különféle taksákkal, a tisztviselők fegyelmi ügyeivel, hűtlen pénzkezelésével. Az ügyosztályra tartoztak a sóhivatali épületek, raktárak építésének, a sószállításhoz szükséges útépítések, hajóépítések, egyéb műszaki teendők ügyei, ezeket az „Aedificialia seu aedilia" departamentummal együtt oldotta meg. Az ügyosztály közreműködésével utalták ki a sóbányászatra, sószállításra, a sógazdálkodás egyéb kiadásaira szükséges pénzösszegeket, útiköltségeket, szállítási pénzeket, irodaszerekre, tüzelőre szükséges összegeket. A Kamara számvevősége ellenőrizte az egyes sóhivatalok számadásait. Ennek irányítása, továbbá a sóhivatalok vizsgálatainak ügyei is idetartoztak. A magasabbrangú sóhivatalnokok kaptak megbízást az alacsonyabb rangúak hivatalainak a vizsgálatára. Az ügyosztály egyik legfontosabb feladata a sóellátás biztosítása és szabályozása volt. A magyarországi sótermelés a hazai szükségletet csak kis mértékben fedezte, a szükséges só legnagyobb részét az erdélyi fejedelemségből kellett behozni. Sok munkát adott az erdélyi só átvételének, Magyarországba való szállításának és raktározásának a megszervezése. A sószállítást úgy kellett intézni, hogy a Kamarának az évi provízión kívül állandóan még egy félévi tartaléka is legyen. Az erdélyi bányákból az osztrák örökös tartományokba is szállítottak sót, e sószállításnál a Magyar Kamara sóügyi szervezete szintén közreműködött. A hazai sótermelés elégtelen volta miatt a Kamarát a királyi utasítások és rendeletek állandóan a sótermelés növelésére, új sóbányák megnyitására ösztökélték. Az ügyosztály anyagában találhatók a sóbányák kutatásával, felfedezésével kapcsolatos iratok is. Ebben az időben a Bakonyban, a Baranya megyei Hetényben, a Vác melletti Naszályhegyben kutattak többek között só után. A Magyarországon kitermelt só javarészét a sóvári kerület sóskutai és a máramarosi kerület sóbányái (Szlatina, Rónaszék, Sugatag) adták. A sóbányák különleges igazgatási, személyzeti, építési és műszaki feladatokat róttak a sóügyi osztályra. Ez többek között bányászati szakemberek képzésének ügyeivel, szakmunkások toborzásával, a munkások orvosi ellátásával is foglalkozott. Az ügyosztály intézte a sóbányákkal kapcsolatos uradalmak gazdálkodásának ügyeit is (bérbeadások, jobbágyok ügyei, kegyúri ügyek). Egyes sóbányák mellett, illetve azokon a kincstári birtokokon, ahol sóbányák voltak, vas is előfordult. Az ilyen vasbányák, vaszúzók ügyeit, a sóbánya, illetve az illetékes kincstári uradalom személyzete látta el. Ezért a „Salinaria" departamentum anyagában a vastermelésre vonatkozólag is találhatunk adatokat. A sóbányászattal foglalkozó kincstári uradalmakban (a sóvári, máramarosi kerület uradalmai) a nagykiterjedésű erdők miatt erdőgazdálkodás is folyt, amelynek ügyeit szintén az illetékes kincstári uradalom személyzete intézte. Rendszerint ezekből az erdőségekből biztosították a só szállítására, hajók, tutajok, raktárak építésére szükséges fát. Ennek érdekében ezeken a birtokokon fafeldolgozó telepeket, fűrészmalmokat is létesítettek. A kincstári fát nemcsak házi szükségletre termelték ki vagy dolgozták fel, hanem eladásra is. A leúsztatott fát az Alföldön az egyes sóhivatalok árusították. A kincstári erdőgazdálkodásra tehát nemcsak az „Oeconomica", hanem a „Salinaria" departamentum is értékes adatokat tartalmaz. A fentiek mellett az iratanyagban a sócsempészetre, a sóelkobzásra, a sókivitelre